Nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet szeretnék kívánni Nektek! :) Érezzétek jól magatok ezen az estén, és használjátok ki ezt a pár órát 2013-ból! ;)
xoxoLexii
UI: Remélem jövőre is velem tartotok! :)
2013. december 31., kedd
2013. december 24., kedd
7. Memories
Drága olvasóim!
Nagyon köszönöm a kommenteket, remélem, hogy ezek után is lesznek, mert többet nem szeretnék kételkedni abban, hogy tovább írjam-e a blogomat! Remélem ez tovább is így marad! :)
A résszel hamarabb jöttem, mint igértem, mert ma délután mégis volt egy kis idő, de ez csak jót jelent. ;) Remélem tetszeni fog, és szeretné látni pár kommentet! :) Kiváncsi vagyok a véleményetekre ezzel a résszel kapcsolatban! :)
Jó olvasást!
xoxoLexii
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
Ajánlott zene:
,,Befogadtalak, mert olyan szerénynek és kedvesnek tűntél, hogy nem bírtalak volna ott hagyni. És úgy gondolom, hogy jól tettem. Valami azt súgta, hogy ne hagyjalak el. Hogy még szükségem lesz rád. - még mindig a lábamat tanulmányoztam, de erre a mondatra teljesen lesokkolódtam. "
Hirtelen kaptam fel a fejem ennek hallatán, és mélyen a szemébe néztem. Gyönyörű íriszeibe pillantva, csak megértést és zavart fedeztem fel. Nem tudtam megszólalni, de nem is volt rá szükség. Csak néztünk egymás szemeibe, és gondolkodtunk. Nem értettem, hogy miért mond nekem ilyet. Ilyen fontos lennék neki? Ezalatt a pár hét alatt tényleg egész jól kiismertük egymást, de ez nekem akkor is túl sok. Még soha nem kerültem ilyen szoros kapcsolatba egy fiúval. És azért azt le kell szögezni, hogy számomra ez csak barátság, de hogy ő mit érez azt nem tudom. Nem hiszem, hogy többet, mint kellene...
Már éreztem, hogy mindjárt lefagynak az ujjaim, mikor elkaptam a tekintetemet, és a földre szegeztem. Zayn megköszörülte a torkát.
- Fázol?
- Egy kicsit. - koccantak össze a fogaim.
Felhőtlenül nevette el magát kijelentésemen, mert tudta, hogy mindjárt jégkockává válok. Felállt, és a kezét nyújtotta felém.
- Hölgyem? - kérdezte udvarias stílusban, és még ráadásképp meg is hajolt előttem. Kacagva fogadtam el az udvarias gesztust, és együtt mentünk be a nappaliban lézengő fiúkhoz, a hideg elől menekülve. Igen, már november végén is nagyon hideg van, és csak egy pulcsiban kint lenni, kész horror.
A házba érve megkönnyebbülten sóhajtottam fel, egyrészt mert meleg volt, másrészt meg elég feszült volt a levegő, úgy, hogy csak ketten voltunk odakint.
- Mi újság fiatalok? - kérdezte Lou sejtelmesen vigyorogva.
- Semmi, de fejezd be a vigyorgást a hideg is kiráz tőle. - borzongtam meg kicsit túljátszva a szerepem. - Mit fogunk ma csinálni?
- Nekünk fellépésünk lesz egy díjátadón. Eljössz velünk? - ajánlotta fel Liam a lehetőséget.
- De jó, persze elmegyek! - vidultam fel, mert azt hittem, hogy egész este itthon fogunk ülni, és nézünk ki a fejünkből. - Hányra kell menni? - közben az órámra néztem ami 5 órát mutatott.
Harry mondta, hogy hétre kell menni, de már hatkor elkell indulni, mert London másik felén van. Dani és El is jön, és még értük is beugrunk.
Elmentem felöltözni. Nem igazán tudtam, hogy mit kéne felvennem, mert azért ez mégis csak egy díjátadó. Elkezdtem kutakodni az szekrényemben azok között a ruhák között, amiket még a lányokkal vásároltunk.
Végül egy fekete koktél ruha mellett döntöttem, mellé pedig egy fekete magassarkút, és egy ugyanilyen színű táskát választottam.
Már háromnegyed hat volt, mire készen lettem mindennel. A cipőmet a kezembe véve siettem le a többiekhez, mert ők már biztosan készen voltak. Igazam volt. Louis kivételével már mindenki lent ücsörgött a nappaliban. Smokingban voltak mindannyian, elég jól néztek ki. Nemsokára a Répakirály is megérkezett, így elindulhattunk. Először Eleanorért mentünk el, őt hamar felvettük, mert már elkészült, de Dani még nem volt kész, úgyhogy őrá egy kicsit kellett várnunk.
A helyszínre érve ezer meg ezer fotós gyülekezett a sztárokra várva. Mindig is utáltam a feltűnés. Nem hozzám való a tévében/rádióban szereplés. Ezt a tulajdonságomat a fiúk is megismerhették ebben a pár hétben, ugyanis rögtön a hátsó bejárathoz indultunk el. Hálásan mosolyogtam rájuk, mert figyelmesek, hogy észben tartották. Belépve egy hosszú folyosó vezetett be a terembe, ahol már a többi vendég foglalt helyet. Nekünk egy külön asztal volt kikészítve, ami a színpad bal oldalán helyezkedett el, hogy könnyebb legyen a fiúknak felmenniük a színpadra. Nagyon sok híres ember ment oda a fiúkhoz. Mivel én ezekkel a mai sztárokkal nem vagyok képben, nem nagyon tudok neveket mondani.
A díjátadó elkezdődött. A One Direction két díjnál volt jelölve, abból az egyiket meg is nyerték. Mi hárman a lányok nagyokat tapsolva és sikítozva örültünk a sikerüknek, hiszen ez nagy teljesítmény. Ki tudja mennyi díjat nyertek már pályafutásuk alatt.
Még hátra volt a fellépésük, ami az átadó legvégét jelentette. Ezek után már csak ilyen bálszerűség lesz, amin nem kötelező maradni, de a fiúk mondták, hogy maradni szeretnének, de mi is így gondoltuk, hogy legalább szórakozzunk egy kicsit, ha már elmentünk. Alkohol nem volt, csak pezsgő de azt se nagyon ittunk, mert valahogy haza kell majd mennünk. DJ irányította a zenéket, és jobbnál jobb slágereket rakott be. Irtó sokat táncoltunk, és iszonyatosan jól éreztem magam, nemcsak a buli miatt, hanem a közösség is nagyszerű volt.
Már javában tartott a buli, mikor éreztem, hogy a meleg miatt elkezdtem szédelegni. Nem gondoltam rosszra, hiszen nagyon meleg volt idebent, meg sokan is voltak, érthető volt, hogy egy kicsit rosszul vagyok. A legközelebb álló emberhez fordultam oda szólni, hogy kimegyek levegőzni, aki jelenesetben Nialler volt.
- Niall, mindjárt jövök, kimegyek levegőzni, kicsit szédülök!
- Minden rendben? Ne menjek veled? - aggódása mosolygásra késztetett, de fejemmel nemet intettem neki. Még láttam ahogyan féltően néz utánam, mikor elindultam ugyanahhoz az ajtóhoz, ahol bejöttünk.
Kiérve egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Azt hittem sose jutok ki. Bent fülledt meleg volt, és - mint mondtam - nem nagyon bírom a tömeget. Ahogy ezen töprengtem széjjelnéztem, mert nagy ricsajra/sikítozásra lettem figyelmes. Meg is leltem, honnan jön a hangzavar. Az épület mellett egy hatalmas nagy - leginkább tinilányokból álló - tömegre lettem figyelmes. Húha, ezek meg minek állnak itt? Hülye kérdés. Jó, hogy a sztárokra várnak.
Az egyik lány azt hitte, hogy őket figyelem, majd mikor tényleg megbizonyosodott arról, hogy valóban figyelem őket elindult felém. Míg sétált jobban megfigyeltem külsőleg. 15-16 éves lehetett, de lehet kevesebb. Nem tudom, de elég rossz érzés fogott el vele kapcsolatban, mert úgy nézett ki, mint egy plázacica. Ez nem valószínű, hogy jót jelent. Magassarkú cipője, kezében tartott giccses táska, és a fején lévő 2 tonna vakolat még jobban arra utalt, hogy vigyázzak vele.. Persze nem ítélhetem el, mert bár a smink fontos, de én azért nem vagyok az agyon sminkelés híve.
Mikor odaért hozzám, eléggé olyan érzésem volt, hogy nem nagyon kedvelhet.
- Te vagy az a csaj, aki a One Directionnel lakik? - kérdezte szemrehányóan.
- Igen. - néztem rá furán
- Hát elég gáz vagy! Ráakaszkodsz a fiúkra? És ők meg nem veszik észre, hogy csak kihasználod őket? Biztos elvetted az eszüket ezzel a 'szegény vagyok szánjatok meg' imiddzsel! Hát tudd meg, hogy a rajongók ezeket mind észreveszik! Mi tudjuk, hogy te csak egy olcsó ribanc vagy aki csak a pénzt akarja kicsalni a mi férjeinktől! - támadott nekem. Szavai késként hatoltak a szívembe. Tudom, hogy nem kéne rá hallgatnom, hiszen csak egy idegen, de attól még ok nélkül nekem támadni nem semmi...
- Én...Én...- dadogtam - Engem nem a pénz motivál... - csak ennyit bírtam kinyögni. Nem tudtam a kiscsaj szemébe nézni, mert nem akartam azzal a gyűlölettel szembenézni, ami az idegen lány szemében van.
- Hát, persze... - tette a kezét karba. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis senki nekem támadjon! Hirtelen haragomat nem tudtam visszatartani.
- Figyelj! Nem tudom mi jogon kezdted el papolni nekem a hülyeségeidet, de ezt nagyon gyorsan befejezheted! Velem nem beszélhet így egy ilyen kicsaj. Nem is ismered igazán a fiúkat, de már olyanokat feltételezel róluk, ami teljes mértékben hazugság. És ha most nem húzod el a formás kis fenekedet akkor azt nagyon megfogod bánni! - dühös tekintettel mordultam rá, de ebben a pillantban nem érdekeltek a következmények.
A lányt erre a mondatra nagyon felidegesíthettem, mert felemelte a kezét és pofont vágott. A hirtelen mozdulattól hátra hőköltem, de arra már nem gondoltam, hogy mögöttem fal van. Óriási fájdalmat éreztem a fejembe, mikor bevágtam a kőbe. Lecsúsztam a a hideg földre és a fájó testrészemhez emeltem a kezemet. Mikor a hajamhoz nyúltam nedvességet éreztem. A szemem elé raktam a kezem, hogy lássam. Vér. Már amúgy is éreztem, hogy szédülök, de mikor megláttam azt hittem elájulok. Felnéztem, és láttam, hogy az idegen lány a sarkon befordul, és elfut. Megijedt. Ezen többet már nem tudtam gondolkodni, ugyanis olyan fájdalom hasított a fejem bal tájékára, hogy azt hittem menten összeesek. Még hallottam, hogy nyikorogva kinyílik az ajtó, valaki a nevemen szólít, és puha kezét az arcomra helyezi de többet már észleltem, mert minden sötétségbe borult előttem.
Hol lehet már Lina? Niall szólt, hogy kiment levegőzni, de annak már legalább 20 perce. Kezdtem aggódni, ezért szóltam Liamnek. Mivel ő is aggódott, elmentünk arra, amerre Niall állítása szerint Lina ment. Kiléptünk a melegből a fagyos hideg decemberi télbe, kicsit megborzongtam, de ezzel nem tudtam foglalkozni, mert egyből megpillantottam a jéghideg földön fekvő Linát. Úristen, mi történhetett?
- Lina! - ordítottam torkom szakadtából, és az ájult testhez rohantam. Kezeim közé vettem törékeny arcát, és addig Liam befutott szólni a többiekhez. El se hiszem, hogy ez történt vele. Megint Ő. Annyi minden történt már vele, de most megint ő benne tettek kárt. Annyira el voltam foglalva, azon, hogy vigyázzak rá, hogy elfelejtettem felhívni a mentőt, de szerencsémre a kirohanó fiúk közül Harrynek már a kezében volt a telefon, és tárcsázta a mentősök számát. Nem érzékeltem semmit magam körül, csak néztem Lina nyugodtnak tűnő arcát és vártam a be nem következő csodára. Arra, hogy Lina kinyissa gyönyörű barna szemeit, és rám mosolyogjon. Tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni, de reménykedtem. A remény hal meg utoljára.
Több órának tűnő percek múltán, meghallottam a sziréna hangját, és láttam, ahogyan bekanyarodik az utcára az ismerős, fehér autó. Leparkoltak előttünk, és 3 férfi pattant ki a kocsiból, és kezdtek el futni felénk. Én a még mindig ájult lány testét szorongatva sokkos állapotban néztem fel a mentősökre. Próbálták leszedni a kezeimet Lina kezéről, de én nem engedtem. Végül éreztem, hogy valaki felhúz a földről, és arébb húz.
- Ne! Nem akarok elmenni mellőle! - ellenálltam Harry karjainak, de olyan erősen tartott, hogy nem jártam sikerrel.
- Héj, haver nyugi, mindannyian aggódunk érte, de el kell mennie a kórházba. Utána megyünk mi is! - nyugtatott meg. Valamilyen szinten sikerült, nem kapálóztam, de még mindig nem tudtam teljes mértékben megnyugodni.
A helyszínre érve ezer meg ezer fotós gyülekezett a sztárokra várva. Mindig is utáltam a feltűnés. Nem hozzám való a tévében/rádióban szereplés. Ezt a tulajdonságomat a fiúk is megismerhették ebben a pár hétben, ugyanis rögtön a hátsó bejárathoz indultunk el. Hálásan mosolyogtam rájuk, mert figyelmesek, hogy észben tartották. Belépve egy hosszú folyosó vezetett be a terembe, ahol már a többi vendég foglalt helyet. Nekünk egy külön asztal volt kikészítve, ami a színpad bal oldalán helyezkedett el, hogy könnyebb legyen a fiúknak felmenniük a színpadra. Nagyon sok híres ember ment oda a fiúkhoz. Mivel én ezekkel a mai sztárokkal nem vagyok képben, nem nagyon tudok neveket mondani.
A díjátadó elkezdődött. A One Direction két díjnál volt jelölve, abból az egyiket meg is nyerték. Mi hárman a lányok nagyokat tapsolva és sikítozva örültünk a sikerüknek, hiszen ez nagy teljesítmény. Ki tudja mennyi díjat nyertek már pályafutásuk alatt.
Még hátra volt a fellépésük, ami az átadó legvégét jelentette. Ezek után már csak ilyen bálszerűség lesz, amin nem kötelező maradni, de a fiúk mondták, hogy maradni szeretnének, de mi is így gondoltuk, hogy legalább szórakozzunk egy kicsit, ha már elmentünk. Alkohol nem volt, csak pezsgő de azt se nagyon ittunk, mert valahogy haza kell majd mennünk. DJ irányította a zenéket, és jobbnál jobb slágereket rakott be. Irtó sokat táncoltunk, és iszonyatosan jól éreztem magam, nemcsak a buli miatt, hanem a közösség is nagyszerű volt.
Már javában tartott a buli, mikor éreztem, hogy a meleg miatt elkezdtem szédelegni. Nem gondoltam rosszra, hiszen nagyon meleg volt idebent, meg sokan is voltak, érthető volt, hogy egy kicsit rosszul vagyok. A legközelebb álló emberhez fordultam oda szólni, hogy kimegyek levegőzni, aki jelenesetben Nialler volt.
- Niall, mindjárt jövök, kimegyek levegőzni, kicsit szédülök!
- Minden rendben? Ne menjek veled? - aggódása mosolygásra késztetett, de fejemmel nemet intettem neki. Még láttam ahogyan féltően néz utánam, mikor elindultam ugyanahhoz az ajtóhoz, ahol bejöttünk.
Kiérve egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Azt hittem sose jutok ki. Bent fülledt meleg volt, és - mint mondtam - nem nagyon bírom a tömeget. Ahogy ezen töprengtem széjjelnéztem, mert nagy ricsajra/sikítozásra lettem figyelmes. Meg is leltem, honnan jön a hangzavar. Az épület mellett egy hatalmas nagy - leginkább tinilányokból álló - tömegre lettem figyelmes. Húha, ezek meg minek állnak itt? Hülye kérdés. Jó, hogy a sztárokra várnak.
Az egyik lány azt hitte, hogy őket figyelem, majd mikor tényleg megbizonyosodott arról, hogy valóban figyelem őket elindult felém. Míg sétált jobban megfigyeltem külsőleg. 15-16 éves lehetett, de lehet kevesebb. Nem tudom, de elég rossz érzés fogott el vele kapcsolatban, mert úgy nézett ki, mint egy plázacica. Ez nem valószínű, hogy jót jelent. Magassarkú cipője, kezében tartott giccses táska, és a fején lévő 2 tonna vakolat még jobban arra utalt, hogy vigyázzak vele.. Persze nem ítélhetem el, mert bár a smink fontos, de én azért nem vagyok az agyon sminkelés híve.
Mikor odaért hozzám, eléggé olyan érzésem volt, hogy nem nagyon kedvelhet.
- Te vagy az a csaj, aki a One Directionnel lakik? - kérdezte szemrehányóan.
- Igen. - néztem rá furán
- Hát elég gáz vagy! Ráakaszkodsz a fiúkra? És ők meg nem veszik észre, hogy csak kihasználod őket? Biztos elvetted az eszüket ezzel a 'szegény vagyok szánjatok meg' imiddzsel! Hát tudd meg, hogy a rajongók ezeket mind észreveszik! Mi tudjuk, hogy te csak egy olcsó ribanc vagy aki csak a pénzt akarja kicsalni a mi férjeinktől! - támadott nekem. Szavai késként hatoltak a szívembe. Tudom, hogy nem kéne rá hallgatnom, hiszen csak egy idegen, de attól még ok nélkül nekem támadni nem semmi...
- Én...Én...- dadogtam - Engem nem a pénz motivál... - csak ennyit bírtam kinyögni. Nem tudtam a kiscsaj szemébe nézni, mert nem akartam azzal a gyűlölettel szembenézni, ami az idegen lány szemében van.
- Hát, persze... - tette a kezét karba. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis senki nekem támadjon! Hirtelen haragomat nem tudtam visszatartani.
- Figyelj! Nem tudom mi jogon kezdted el papolni nekem a hülyeségeidet, de ezt nagyon gyorsan befejezheted! Velem nem beszélhet így egy ilyen kicsaj. Nem is ismered igazán a fiúkat, de már olyanokat feltételezel róluk, ami teljes mértékben hazugság. És ha most nem húzod el a formás kis fenekedet akkor azt nagyon megfogod bánni! - dühös tekintettel mordultam rá, de ebben a pillantban nem érdekeltek a következmények.
A lányt erre a mondatra nagyon felidegesíthettem, mert felemelte a kezét és pofont vágott. A hirtelen mozdulattól hátra hőköltem, de arra már nem gondoltam, hogy mögöttem fal van. Óriási fájdalmat éreztem a fejembe, mikor bevágtam a kőbe. Lecsúsztam a a hideg földre és a fájó testrészemhez emeltem a kezemet. Mikor a hajamhoz nyúltam nedvességet éreztem. A szemem elé raktam a kezem, hogy lássam. Vér. Már amúgy is éreztem, hogy szédülök, de mikor megláttam azt hittem elájulok. Felnéztem, és láttam, hogy az idegen lány a sarkon befordul, és elfut. Megijedt. Ezen többet már nem tudtam gondolkodni, ugyanis olyan fájdalom hasított a fejem bal tájékára, hogy azt hittem menten összeesek. Még hallottam, hogy nyikorogva kinyílik az ajtó, valaki a nevemen szólít, és puha kezét az arcomra helyezi de többet már észleltem, mert minden sötétségbe borult előttem.
Zayn szemszöge
- Lina! - ordítottam torkom szakadtából, és az ájult testhez rohantam. Kezeim közé vettem törékeny arcát, és addig Liam befutott szólni a többiekhez. El se hiszem, hogy ez történt vele. Megint Ő. Annyi minden történt már vele, de most megint ő benne tettek kárt. Annyira el voltam foglalva, azon, hogy vigyázzak rá, hogy elfelejtettem felhívni a mentőt, de szerencsémre a kirohanó fiúk közül Harrynek már a kezében volt a telefon, és tárcsázta a mentősök számát. Nem érzékeltem semmit magam körül, csak néztem Lina nyugodtnak tűnő arcát és vártam a be nem következő csodára. Arra, hogy Lina kinyissa gyönyörű barna szemeit, és rám mosolyogjon. Tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni, de reménykedtem. A remény hal meg utoljára.
Több órának tűnő percek múltán, meghallottam a sziréna hangját, és láttam, ahogyan bekanyarodik az utcára az ismerős, fehér autó. Leparkoltak előttünk, és 3 férfi pattant ki a kocsiból, és kezdtek el futni felénk. Én a még mindig ájult lány testét szorongatva sokkos állapotban néztem fel a mentősökre. Próbálták leszedni a kezeimet Lina kezéről, de én nem engedtem. Végül éreztem, hogy valaki felhúz a földről, és arébb húz.
- Ne! Nem akarok elmenni mellőle! - ellenálltam Harry karjainak, de olyan erősen tartott, hogy nem jártam sikerrel.
- Héj, haver nyugi, mindannyian aggódunk érte, de el kell mennie a kórházba. Utána megyünk mi is! - nyugtatott meg. Valamilyen szinten sikerült, nem kapálóztam, de még mindig nem tudtam teljes mértékben megnyugodni.
***
A következő 1 óra szinte teljesen kiesett. Nem emlékszem semmire. Arra sem, hogy, hogy kerültünk a kórházba. Nem láttam magam előtt semmi mást, csak Lina tehetetlen testét, ahogyan ernyedten fekszik a földön.
Már legalább 30 perce ültünk ott néma csendben a szoba előtt, ahol Linát ápolják, mikor az orvos lépett ki a szoba ajtaján.
- Jó napot, Dr. Benett vagyok. Maguk Lina Thomson hozzátartozói? - nézett ránk a kórlapjai fölött. Azonnal felpattantam a rozoga műanyag kórházi székről, és az orvos mellé léptem. Nem csak én tettem így. A többi 4 fiú, már ugyanúgy ott álltam mellettem.
- Igen, a barátai vagyunk. - Liam volt, aki válaszolt a kérdésre. Én nem bírtam volna megszólalni. A szám teljesen kiszáradt, de semmi pénzért nem mozdultam volna el Lina szobája mellől, egy pohár vízért. - Mi baja van?
- Pontosan nem tudjuk, csak azt, hogy a bal féltekéje súlyosan sérült, a fej beverése során. Semmit sem tudunk biztosan, lehet, hogy károsodott az agy, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha a kisasszony felébred. - nézett ránk komolyan. Egy kicsit meg könnyebbültem, hiszen nincsen nagyobb baja.
- Belehet hozzá menni? - kérdezte Niall.
- Igen, menjenek, nyugodtan.
Mind az öten, beiramodtunk abba az egy kicsi szobába, várva, hogy Lina felébredjen. Azt hiszem ez órákig tartó várakozásra számíthatunk...
Már legalább 30 perce ültünk ott néma csendben a szoba előtt, ahol Linát ápolják, mikor az orvos lépett ki a szoba ajtaján.
- Jó napot, Dr. Benett vagyok. Maguk Lina Thomson hozzátartozói? - nézett ránk a kórlapjai fölött. Azonnal felpattantam a rozoga műanyag kórházi székről, és az orvos mellé léptem. Nem csak én tettem így. A többi 4 fiú, már ugyanúgy ott álltam mellettem.
- Igen, a barátai vagyunk. - Liam volt, aki válaszolt a kérdésre. Én nem bírtam volna megszólalni. A szám teljesen kiszáradt, de semmi pénzért nem mozdultam volna el Lina szobája mellől, egy pohár vízért. - Mi baja van?
- Pontosan nem tudjuk, csak azt, hogy a bal féltekéje súlyosan sérült, a fej beverése során. Semmit sem tudunk biztosan, lehet, hogy károsodott az agy, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha a kisasszony felébred. - nézett ránk komolyan. Egy kicsit meg könnyebbültem, hiszen nincsen nagyobb baja.
- Belehet hozzá menni? - kérdezte Niall.
- Igen, menjenek, nyugodtan.
Mind az öten, beiramodtunk abba az egy kicsi szobába, várva, hogy Lina felébredjen. Azt hiszem ez órákig tartó várakozásra számíthatunk...
***
Éjjel fél egy lehetett, és mi már szintem hulla fáradtan ültünk a fotelekbe. Páran már el is aludtak, csak én nem tudtam aludni. Bennem volt a félelem, hogy mi van ha nem fog felébredni? Erre még gondolni is rossz. Az elmúlt hetekben annyira hozzászoktunk a jelenlétéhez, hogy most már szinte elképzelhetetlen lenne az életünk nélküle. Ahogy ezeken morfondíroztam, hirtelen mozgolódásra lettem figyelmes a mellettem lévő ágyon. Lina ébredezett mellettem. Egyből mellette termettem és szólongatni kezdtem.
- Lina! Lina, ébren vagy? - láttam, ahogy próbálja kinyitni a szemét, de mikor meglátta a fényt, gyorsan vissza is csukta.
A szólongatásomra a fiúk is felkeltek, és ők is az ágy mellé tömörültek. Közben már megnyomtam a nővérhívót.
Lina pár perc után lassan kinyitotta a szemét, és csodálkozva nézett ránk. Mikor meglátta gyönyörű szemeit, nagy kő esett le a szívemről. Felébredt!
A nővér és a doktor hamarosan megérkezett. Lina felakart tápászkodni, de nem engedtük neki, hiszem még csak most kelt fel. Pár percig gondolkodott, majd amit ezután mondott azt sose fogom elfelejteni.
- Mi történt? És egyáltalán kik vagytok ti? Ismerjük egymást? Hol vannak a szüleim?
Kellemes ünnepeket!
Drága olvasóim! :)
1. Nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok nektek! :) Legyen békés, boldog ünnepetek családotokkal! :)
2. Ma van a világ legeslegcsodálatosabb fiú szülinapja! :) Nagyon-nagyon boldog 22. születésnapot Louis William Tomlinson! :) <3
UI: A rész nem tudom, hogy mikor fog felkerülni... Már félig készen van, csak szeretném, hogy minél tökéletesebbre sikerüljön! A héten, szinte biztos, hogy nem lesz kész, mivel nem leszünk itthon, de ígérem sietek! :)
Ölel titeket: Lexii
1. Nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok nektek! :) Legyen békés, boldog ünnepetek családotokkal! :)
2. Ma van a világ legeslegcsodálatosabb fiú szülinapja! :) Nagyon-nagyon boldog 22. születésnapot Louis William Tomlinson! :) <3
UI: A rész nem tudom, hogy mikor fog felkerülni... Már félig készen van, csak szeretném, hogy minél tökéletesebbre sikerüljön! A héten, szinte biztos, hogy nem lesz kész, mivel nem leszünk itthon, de ígérem sietek! :)
Ölel titeket: Lexii
2013. december 19., csütörtök
Sajnálom!
Drága olvasóim!
Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de alig érkeznek a kommentek az egyes részekhez, ami nekem nagyon rosszul esik, mert nem szeretném magamnak írni ezt a blogot, és nem tudom, hogy folytassam-e, vagy sem.
Nem szeretnék könyörögni, de légyszíves írjatok a fejezetekhez, hideget/meleget, mindegy, hogy mit, csak tudjam, hogy van aki olvassa. Igen, van 15 rendszeres olvasóm, amit nagyon köszönök, de attól még a helyzet akkor sem jó...
Szeretném, ha pár komment lenne, és addig amíg a 6. fejezethez nem érkezik több, addig nem fogom felrakni a 7. fejezetet! Sajnálom, hogy így kell döntenem, de nem fogok magamnak írni!
Köszönöm a megértést!
xoxoLexii
2013. december 11., szerda
6. Kételyek
Drága olvasóim!
Nagyon boldog vagyok, hiszen elértük a több, mint 3000 oldalmegjelenítést, és már van 11 rendszeres olvasóm! :) El se tudjátok hinni, hogy ez nekem mennyit számít! :)
Viszont nem nagyon vannak kommentek amiknek viszont nem örülök, mert nem tudom, hogy van-e értelme folytatni ezt a blogod. Nem magamnak szeretném írni! Csak annyit kell leírni, hogy tetszett, vagy sem. Szeretném, ha ehhez a részhez érkezne pár...
Nagyon boldog vagyok, hiszen elértük a több, mint 3000 oldalmegjelenítést, és már van 11 rendszeres olvasóm! :) El se tudjátok hinni, hogy ez nekem mennyit számít! :)
Viszont nem nagyon vannak kommentek amiknek viszont nem örülök, mert nem tudom, hogy van-e értelme folytatni ezt a blogod. Nem magamnak szeretném írni! Csak annyit kell leírni, hogy tetszett, vagy sem. Szeretném, ha ehhez a részhez érkezne pár...
xoxoLexii
UI: A részhez jó olvasást! :)
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
Ajánlott zene:
Demi Lovato - Neon Lights
Demi Lovato - Neon Lights
2 héttel később
Lina szemszöge
Már több, mint két hét telt el azóta, hogy láttam azt a képet az interneten. Azóta sok minden történt.
Zaynnek elmondtam, hogy mit találtam a gépen, és, hogy én kezdek félni, de ő azt mondta, hogy túlreagálom, és, hogy nem kell, hogy féljek, mert úgyse bánthat senki sem. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy tényleg én érzem ezt túl félelmetesnek? Mert bár még annyira nem terjedtek el a hírek, de ebből én azt következtetem le, hogy a rajongók mindenre képesek. A fiúk mesélték valamelyik este, hogy volt már arra példa, hogy valaki megnyalta Harrynek az arcát. Én nem tudom, hogy ki az a bolond aki erre képes!
Visszatérve az előző témára, nem tudom, hogy mit higgyek. Lehet az lenne a legjobb, ha nem foglalkoznék az utálkozó levelekkel, mert van egy pár. Az előző hetekben valamikor naponta van amikor kétnaponta nézegettem a friss híreket, és láttam hideget, meleget. Valahol azt írták, hogy szimpatikus vagyok valahol azt, hogy undorító amit csinálok. Valahonnan az is kiderült, hogy árva, szegény vagyok, úgyhogy emiatt is gúnyt űztek belőlem. Nem mondom rosszul esett, de ezt próbáltam titkolni a fiúk elől, még csak az kéne, hogy elkezdjenek sajnálni. Semmi szükségem a szánakozásukra. Persze, örülök, hogy megkedveltek, de attól még nem vagyok óvodás, hogy gondoskodni kelljen rólam.
A munka egész jól megy. Ninával már nagyon jól összebarátkoztunk, már a fiúknak is bemutattam. Először nem is akarta elhinni, hogy a One Directionnál lakom, de mikor reggel a műszakom előtt besétáltam a kávézóba öt sráccal magam mellett, na akkor már elhitte. Először sikítórohamot kapott, mert, mint kiderült Directioner. Harold, mint mindig húzta szegény csajnak az agyát, de úgy látom Ninának bejött Harry. Már csak az a kérdés, hogy Harry mit gondol a lányról. Na majd elbeszélgetek én ennek a kettőnek a fejével.
A szobámba az ágyamon feküdve kopogást hallok. Dani lépett be az ajtón, nyomában Ellel. A kezeimmel megtámasztottam magamat, és feltornáztam magamat törökülésbe.
- Szia csajszi! - a köszöntés hallatán elmosolyodtam. Még mindig nagyon furcsa ez az egész. Régen se nagyon voltak barátaim. Mikor lettek volna? Mikor Anyukám, és Apukám szinte sehova se engedtek el? Megértem én, hogy féltettek, mert én is tudom nagyon jól, hogy milyenek a mai fiatalok, de attól még nem kellett volna börtönbe zárniuk. igen, börtönbe. Én nagyon is úgy éreztem, magam mintha be lennék szorítva négy fal közé. Szinte nem mehettem sehova, csak suliba, ergo nem is nagyon lettek barátaim/barátnőim.
- Sziasztok!
- Hallottuk mi történt. - nézett rám szomorúan El. A vásárlás óta a lányokkal nem is találkoztam, mert Elnek egy divatbemutatón kellett részt venni Párizsban, Daninek meg fellépése volt Amerikába, és még csak most értek haza. Még nem beszéltem senkivel se erről, kivéve Zaynnel, de az más hiszen ő fiú, és nekik teljesen más a gondolkodásuk.
- Figyi nem kell beparázni, mi is átéltük ezt. Nekünk is jöttek az utálkozó levelek, sőt, még most is írnak egy páran, de nem foglalkozunk velük. - ültek le mellém az ágyra. Eleanor megfogta a kezemet nyugtatás képen. Ők is átélték mindezt? Hogy bírták ki?
Mintha Dani olvasott volna a gondolataim közt.
- Nehezen viseltük el, de ott voltak velünk a fiúk, akik mindig felvidítottak. Nem engedték, hogy bántódásunk legyen. - valamelyest megnyugtatott amit mondott, mert legalább tudom, hogy nem leszek egyedül a bajban.
Még beszélgettünk egy kicsit, de ezt a témát már hanyagoltuk.
Miután a lányok elmentek, mert a fiúkkal találkoztak, így én is egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Ledőltem az ágyamra, és a fehér plafont fürkészve agyaltam az előbb hallottakon. 'Mit kéne tennem?' Minduntalan ez a kérdés cikázott a fejemben. El kéne mennem? Valószínűleg az lesz a legjobb megoldás, csak egy probléma van. A pénz. Mindig az a fránya pénz. Nincs miből lakást bérelnem, egy fontom sincs. A kávézóban a havi fizetésemet nem sokára megkapom és az talán elég lesz fedélt találni a fejem fölé. Majd meglátjuk...
A hasam hangos korgással jelezte, hogy enni vágyik. Leballagtam a lépcsőn, még mindig a gondolataimba merülve. A fiúk a kanapán terpeszkedtek kivéve Zaynt. Ő róla fogalmam sem volt hol van de nem is volt alkalmam megtudni, mert - mint mondtam - éhes vagyok, és ha nem eszek pár percen belül akkor menten éhen halok. Na jó, nem, de azért jó lenne már harapni valamit.
A konyhában csináltam magamnak szendvicset és töltöttem egy pohárba narancslevet. Nagyokat harapva pusztítottam be az ételt, majd szinte négy kortyolással megittam az üdítőt.
Levágtam magam Harry és Louis közé, mire két mérges szempárral találtam szembe magam.
- Jó, oké tudom Larry Stylinsont nem szabad szétválasztanom. - emeltem fel a kezem védekezés képpen. Hazza jót mulatott a kijelentésemen. - Zayn hol van? - kérdeztem hirtelen.
- Szerintem a teraszon van. - mondta Niall fel se pillantva a telefonjáról.
Már több, mint két hét telt el azóta, hogy láttam azt a képet az interneten. Azóta sok minden történt.Zaynnek elmondtam, hogy mit találtam a gépen, és, hogy én kezdek félni, de ő azt mondta, hogy túlreagálom, és, hogy nem kell, hogy féljek, mert úgyse bánthat senki sem. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy tényleg én érzem ezt túl félelmetesnek? Mert bár még annyira nem terjedtek el a hírek, de ebből én azt következtetem le, hogy a rajongók mindenre képesek. A fiúk mesélték valamelyik este, hogy volt már arra példa, hogy valaki megnyalta Harrynek az arcát. Én nem tudom, hogy ki az a bolond aki erre képes!
Visszatérve az előző témára, nem tudom, hogy mit higgyek. Lehet az lenne a legjobb, ha nem foglalkoznék az utálkozó levelekkel, mert van egy pár. Az előző hetekben valamikor naponta van amikor kétnaponta nézegettem a friss híreket, és láttam hideget, meleget. Valahol azt írták, hogy szimpatikus vagyok valahol azt, hogy undorító amit csinálok. Valahonnan az is kiderült, hogy árva, szegény vagyok, úgyhogy emiatt is gúnyt űztek belőlem. Nem mondom rosszul esett, de ezt próbáltam titkolni a fiúk elől, még csak az kéne, hogy elkezdjenek sajnálni. Semmi szükségem a szánakozásukra. Persze, örülök, hogy megkedveltek, de attól még nem vagyok óvodás, hogy gondoskodni kelljen rólam.
A munka egész jól megy. Ninával már nagyon jól összebarátkoztunk, már a fiúknak is bemutattam. Először nem is akarta elhinni, hogy a One Directionnál lakom, de mikor reggel a műszakom előtt besétáltam a kávézóba öt sráccal magam mellett, na akkor már elhitte. Először sikítórohamot kapott, mert, mint kiderült Directioner. Harold, mint mindig húzta szegény csajnak az agyát, de úgy látom Ninának bejött Harry. Már csak az a kérdés, hogy Harry mit gondol a lányról. Na majd elbeszélgetek én ennek a kettőnek a fejével.
A szobámba az ágyamon feküdve kopogást hallok. Dani lépett be az ajtón, nyomában Ellel. A kezeimmel megtámasztottam magamat, és feltornáztam magamat törökülésbe.
- Szia csajszi! - a köszöntés hallatán elmosolyodtam. Még mindig nagyon furcsa ez az egész. Régen se nagyon voltak barátaim. Mikor lettek volna? Mikor Anyukám, és Apukám szinte sehova se engedtek el? Megértem én, hogy féltettek, mert én is tudom nagyon jól, hogy milyenek a mai fiatalok, de attól még nem kellett volna börtönbe zárniuk. igen, börtönbe. Én nagyon is úgy éreztem, magam mintha be lennék szorítva négy fal közé. Szinte nem mehettem sehova, csak suliba, ergo nem is nagyon lettek barátaim/barátnőim.
- Sziasztok!
- Hallottuk mi történt. - nézett rám szomorúan El. A vásárlás óta a lányokkal nem is találkoztam, mert Elnek egy divatbemutatón kellett részt venni Párizsban, Daninek meg fellépése volt Amerikába, és még csak most értek haza. Még nem beszéltem senkivel se erről, kivéve Zaynnel, de az más hiszen ő fiú, és nekik teljesen más a gondolkodásuk.
- Figyi nem kell beparázni, mi is átéltük ezt. Nekünk is jöttek az utálkozó levelek, sőt, még most is írnak egy páran, de nem foglalkozunk velük. - ültek le mellém az ágyra. Eleanor megfogta a kezemet nyugtatás képen. Ők is átélték mindezt? Hogy bírták ki?
Mintha Dani olvasott volna a gondolataim közt.
- Nehezen viseltük el, de ott voltak velünk a fiúk, akik mindig felvidítottak. Nem engedték, hogy bántódásunk legyen. - valamelyest megnyugtatott amit mondott, mert legalább tudom, hogy nem leszek egyedül a bajban.
Még beszélgettünk egy kicsit, de ezt a témát már hanyagoltuk.
Miután a lányok elmentek, mert a fiúkkal találkoztak, így én is egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Ledőltem az ágyamra, és a fehér plafont fürkészve agyaltam az előbb hallottakon. 'Mit kéne tennem?' Minduntalan ez a kérdés cikázott a fejemben. El kéne mennem? Valószínűleg az lesz a legjobb megoldás, csak egy probléma van. A pénz. Mindig az a fránya pénz. Nincs miből lakást bérelnem, egy fontom sincs. A kávézóban a havi fizetésemet nem sokára megkapom és az talán elég lesz fedélt találni a fejem fölé. Majd meglátjuk...
A hasam hangos korgással jelezte, hogy enni vágyik. Leballagtam a lépcsőn, még mindig a gondolataimba merülve. A fiúk a kanapán terpeszkedtek kivéve Zaynt. Ő róla fogalmam sem volt hol van de nem is volt alkalmam megtudni, mert - mint mondtam - éhes vagyok, és ha nem eszek pár percen belül akkor menten éhen halok. Na jó, nem, de azért jó lenne már harapni valamit.
A konyhában csináltam magamnak szendvicset és töltöttem egy pohárba narancslevet. Nagyokat harapva pusztítottam be az ételt, majd szinte négy kortyolással megittam az üdítőt.
Levágtam magam Harry és Louis közé, mire két mérges szempárral találtam szembe magam.
- Jó, oké tudom Larry Stylinsont nem szabad szétválasztanom. - emeltem fel a kezem védekezés képpen. Hazza jót mulatott a kijelentésemen. - Zayn hol van? - kérdeztem hirtelen.
- Szerintem a teraszon van. - mondta Niall fel se pillantva a telefonjáról.
Kiérve az említett helyre tényleg ott ült Zayn a hintaszéken és egy szál cigit tartott a kezébe. A kinti kellemesen hideg levegő felfrissített. Az égre ködfátyol borult, jelezve, hogy mindjárt itt a december. A leheletünket már lehetett látni ha kifújtuk a levegőt.
Odaültem mellé, majd Zayn felnézve elmosolyodott, és kifújta a füstöt a szájából. Nem is tudtam, hogy cigizik, de nem fogom elítélni, mert régen én is a nikotin hatása alatt álltam.
- Szia! - halványan elmosolyodtam. - Nem fázol? - kérdeztem utalva arra, hogy kint mínuszok röpködnek, ő (mellesleg én is) egy pulcsiban van idekint.
Megrázta a fejét, majd a cigis dobozt felém tartva kínált meg vele. Kivettem belőle egyet, majd Zayn a tüzet alárakva segített meggyújtani. Igazából, régebben csak azért cigiztem, mert a szüleim semmit sem engedtek meg, és én, mint 'jó' tini, ha valamit nem engednek meg, akkor azt még jobban akarom.
Zaynnel nem beszéltünk sokat, mindketten a gondolatainkba voltunk merülve. Végül mégis csak én törtem meg a csendet.
- Kérdezhetek valamit? - suttogtam erőtlenül, mert még én sem voltam biztos benne, hogy meg merjem-e kérdezni.
- Mikor tiltottam meg neked, hogy nem kérdezz? - vigyorgott. Hupsz, ez igaz. Az összes vér az arcomba tódult.
- Jól van már! - löktem játékosan oldalba. Nagy levegőt vettem és kimondtam. - Miért fogadtál be? Miért nem hagytál ott azzal az idegennel? - néztem félve a szemébe. Muszáj megkérdeznem, tudni akarom a teljes igazságot!
Odaültem mellé, majd Zayn felnézve elmosolyodott, és kifújta a füstöt a szájából. Nem is tudtam, hogy cigizik, de nem fogom elítélni, mert régen én is a nikotin hatása alatt álltam.
- Szia! - halványan elmosolyodtam. - Nem fázol? - kérdeztem utalva arra, hogy kint mínuszok röpködnek, ő (mellesleg én is) egy pulcsiban van idekint.
Megrázta a fejét, majd a cigis dobozt felém tartva kínált meg vele. Kivettem belőle egyet, majd Zayn a tüzet alárakva segített meggyújtani. Igazából, régebben csak azért cigiztem, mert a szüleim semmit sem engedtek meg, és én, mint 'jó' tini, ha valamit nem engednek meg, akkor azt még jobban akarom.
Zaynnel nem beszéltünk sokat, mindketten a gondolatainkba voltunk merülve. Végül mégis csak én törtem meg a csendet.
- Kérdezhetek valamit? - suttogtam erőtlenül, mert még én sem voltam biztos benne, hogy meg merjem-e kérdezni.
- Mikor tiltottam meg neked, hogy nem kérdezz? - vigyorgott. Hupsz, ez igaz. Az összes vér az arcomba tódult.
- Jól van már! - löktem játékosan oldalba. Nagy levegőt vettem és kimondtam. - Miért fogadtál be? Miért nem hagytál ott azzal az idegennel? - néztem félve a szemébe. Muszáj megkérdeznem, tudni akarom a teljes igazságot!
Hosszú ideig csendben fürkészte az arcomat, és mikor már azt hittem meg se szólal, mégis megtette.
- Ez nagyon bonyolult... - összehúzott szemöldökkel meredt a távolba. Valamin nagyon gondolkozhatott. - Én se tudom, hogy mi vezérelt de úgy éreztem, hogy nekem meg kell, hogy mentselek. Mikor meghallottam a sikolyodat egyből odamentem és segítettem neked. Befogadtalak, mert olyan szerénynek és kedvesnek tűntél, hogy nem bírtalak ott hagyni. És úgy gondolom, hogy jól tettem. Valami azt súgta, hogy ne hagyjalak el. Hogy még szükségem lesz rád... - még mindig a lábamat tanulmányoztam, de erre a mondatra teljesen lesokkolódtam.
2013. december 4., szerda
5. Az első munkanap
Ajánlott zene:
Avicii - Wake me up
Lina szemszöge
Lina szemszöge
A világ legjobb dolga arra kelni, hogy az embernek az arcába süt a nap. Komolyan, hogy lehetek ennyire hülye, hogy szinte állandóan elfelejtem behúzni a sötétítőket?
Még legalább 10 percig lustálkodtam az ágyba, mire észbe kaptam. Ma milyen nap van? Az órára pillantva teljesen kétségbe estem. Hiszen ma hétfő van! Ez azt jelenti, hogy nekem pontosan 8- ra bent kell lennem kávézóban! Az órára pillantva láttam, hogy fél nyolc múlt. Extra gyorsasággal pattantam ki az ágyból és kezdtem el rohanni a fürdő felé. Útközben találkoztam az ásítozó Louissal.
- Hova-hova ilyen gyorsan? - nézett rám felhúzott szemöldökökkel.
- El fogok késni! - ziláltam teljesen pánikba esve. Nem késhetek el a legelső munkanapomról! Még így is csak próbaidőn vagyok...
- Mégis hová? - kíváncsiskodott tovább a még félálomban lévő fiú.
- Szerinted? - jó nem akartam bunkó lenni, de ez mégis csak arra sikeredett. - Dolgozni! - hagytam magára.
A fürdőben rendbe raktam a szénaboglyát a fejemen és fogat mostam. Ezután visszamentem a szobámba és a tegnap vásárolt ruhák közül felvettem az egyiket.
Az óra már 7:50-et mutatott. Nem fogok beérni! Reggelizni, biztos, hogy nem fogok, mert akkor tuti, hogy elkések. Nekem, is pont ma kellett elaludnom.
Leszáguldottam a lépcsőn, Zaynt keresve. A nappaliban nem találtam, ezért elindultam a konyhába, remélve, hogy ott találom. Bingó. Éppen evett, de ez engem most egy cseppet sem érdekelt. Felkaptam egy almát a gyümölcstálból, elmotyogtam mindenkinek egy 'jó reggeltet', és már rohantam is. Vagyis csak volna.
- Minek rohansz? - kérdezte Zayn tele szájjal. - Ja, tényleg te már ma dolgozol. - vigyorgott gúnyosan. Erre csak a szememet forgattam.
Liam, jött le a lépcsőn, aki Louistól megtudta, hogy dolgozni kell mennem, és hogy késésben vagyok, ezért felajánlotta, hogy elvisz. Nagyot sóhajtva köszöntem meg, mert megmentette az állásomat. Ezért az adósa vagyok.
Mindenkitől elköszöntünk, majd beszálltunk a kocsijába. Már tudta, hogy merre kell menni, mert gyakran szoktak odamenni a fiúkkal. A kávézóhoz érve, kipattantam a kocsiból.
- Köszönöm, Liam! - hálálkodtam, már vagy ezredjére.
Berohantam a kávézóba, és beléptem az ajtón. A csengő ugyanúgy csengett, mint tegnap. Nina ugyanúgy állt, mint pénteken. Ahogy meglátott vad integetésbe kezdett.
- Szia Lina! De örülök, hogy jöttél, azt hittem már nem is jössz! - kezdett el fecsegni. Azt hiszem, hogy nagyon jóba leszünk. Bár az igaz, hogy szinte be nem áll a szája, de annyi baj legyen.
Elkezdtem magyarázni, hogy igazából elaludtam, és azért késtem. Ez annyira nem érdekelte, inkább örült annak, hogy beértem. Elindultam abba az irányba, amerre a múltkor is mentünk. Kopogtam majd benyitottam. A leendő főnököm beinvitált, majd elmagyarázta, hogy mit hogyan kéne majd csinálnom. Először is adott egy egyenruhát, amit majd mindig viselnem kell ha felszolgálok. Nekem lényegében csak annyi lesz ma a dolgom, hogy felveszem a rendeléseket, és ki kell vinnem, majd a pénzt is el kell hoznom. Nem nagy dolog, szerintem hamar belefogok jönni.
Az átöltözés után már kezdhettem is. Először egy öreg nénihez mentem oda.
- Jó reggelt kívánok! Mit adhatok! - kérdeztem udvariasan. Megmondta, hogy mit kér, majd én megmondva, hogy pár perc és hozom, elsiettem. Ninának megmondtam, hogy mi is kéne, aki rögtön hozta is. Odavittem a néninek aki, örömmel fogadva a kávéját és a sütijét.
Nagyjából az egész napom így telt. Furábbnál furább fazonoknak kellett kivinnem a rendelésüket, de hát nekem nem ezt kell néznem.
Már majdnem lejárt a munkaidőm, amikor láttam, hogy 5 kapucnis srác lép be az ajtón. Az ajtó melletti sarok asztalhoz ültek le. Mosolyogva indultam el, hogy megkérdezzem, mi járatban vannak itt, meg persze, hogy mit kérnek.
- Sziasztok! - vigyorogtam rájuk.
- Szia Kicsiláány! - Igen, Louis volt. Nem tudom, miért hív így. Na jó tudom. Azért, mert csak 165 cm vagyok, az még nem jelenti azt, hogy kicsi vagyok. Inkább ők a magasak.
- Hééj, nem vagyok kicsi. - próbáltam durcás fejet vágni, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
Mindenki jól szórakozott az én káromon.
- Mi szél hozott erre titeket? - ó, milyen költői vagy Lina!
- Gondoltuk meglátogatunk téged, ne legyél olyan egyedül. - csak Liam figyelt rám, mert a többiek mind röhögtek Lou hülyeségén. Még Zayn is. Szerintem már megbékélt a helyzettel, hogy én biztos, hogy fogok dolgozni. Remélem, mert nekem nagyon nincs kedvem rosszba lenni vele.
Nem tudtam velük sokáig beszélni, hisz hív a kötelesség. Mivel már csak 10 percem volt hátra, még kivittem a rendeléseket a fiúknak (Niall annyit rendelt, hogy kétszer kellett fordulnom!), majd elmentem átöltözni, de előtte bementem Mrs. Smith irodájába.
- Elnézést, lejárt a munkaidő, mehetek? - kérdeztem, de láttam, hogy megzavartam, mert éppen telefonált.
- Persze, menjél, majd holnap találkozunk. - ennyivel le is rendezte.
Átöltöztem, és kimentem a fiúkhoz. Leültem Harry mellé, aki éppen egy csokis sütit majszolt. Ennek eredményeként tiszta csoki volt az arca. Én ezen jót virultam, ő már kevésbé.
A srácok megettek mindent, még Nialler is (!), így elindultunk haza.
Út közben, Boo Bear nagyon jól elszórakoztatott minket, hála kiváló humorának. De komolyan, olyan hülyeségéket tud benyögni, hogy az valami hihetetlen. Már fájt a hasam a sok röhögéstől. Niall egész úton nyavalygott, hogy fáj a hasa. Mindenki lehordta, hogy minek evett annyit.
Belépve a házba kellemes meleg fogadott. Kint már mínuszok röpködtek, elvégre holnaptól december van.
Mindenki a kanapén punnyadva nézte a tv műsort, kivéve Liamat, aki fáradságra hivatkozva elment lefeküdni aludni. Én is úgy döntöttem, hogy követem példáját.
- Na jól van srácok, én azt hiszem megyek aludni. Elvégre eléggé elfáradtam ma. - vigyorogtam rájuk. - Sziasztok! Ja, és Zayn megkaphatom egy kicsit a laptopodat? - utaltam az asztalon lévő gépre, amiről tudtam, hogy Zayné, mert a múltkor láttam a szobájában.
- Ühüm. - bólogatott.
Elvettem a gépet, majd már fent is voltam a szobámban. A fiúkról nézegettem híreket, és eléggé ledöbbentett amit láttam. Egy-két képen én is ott virítok a fiúk mellet. Ez a szöveg volt az egyik kép alatt, amin épeen Zaynnel vagyok..:
Az óra már 7:50-et mutatott. Nem fogok beérni! Reggelizni, biztos, hogy nem fogok, mert akkor tuti, hogy elkések. Nekem, is pont ma kellett elaludnom.
Leszáguldottam a lépcsőn, Zaynt keresve. A nappaliban nem találtam, ezért elindultam a konyhába, remélve, hogy ott találom. Bingó. Éppen evett, de ez engem most egy cseppet sem érdekelt. Felkaptam egy almát a gyümölcstálból, elmotyogtam mindenkinek egy 'jó reggeltet', és már rohantam is. Vagyis csak volna.
- Minek rohansz? - kérdezte Zayn tele szájjal. - Ja, tényleg te már ma dolgozol. - vigyorgott gúnyosan. Erre csak a szememet forgattam.
Liam, jött le a lépcsőn, aki Louistól megtudta, hogy dolgozni kell mennem, és hogy késésben vagyok, ezért felajánlotta, hogy elvisz. Nagyot sóhajtva köszöntem meg, mert megmentette az állásomat. Ezért az adósa vagyok.
Mindenkitől elköszöntünk, majd beszálltunk a kocsijába. Már tudta, hogy merre kell menni, mert gyakran szoktak odamenni a fiúkkal. A kávézóhoz érve, kipattantam a kocsiból.
- Köszönöm, Liam! - hálálkodtam, már vagy ezredjére.
Berohantam a kávézóba, és beléptem az ajtón. A csengő ugyanúgy csengett, mint tegnap. Nina ugyanúgy állt, mint pénteken. Ahogy meglátott vad integetésbe kezdett.
- Szia Lina! De örülök, hogy jöttél, azt hittem már nem is jössz! - kezdett el fecsegni. Azt hiszem, hogy nagyon jóba leszünk. Bár az igaz, hogy szinte be nem áll a szája, de annyi baj legyen.
Elkezdtem magyarázni, hogy igazából elaludtam, és azért késtem. Ez annyira nem érdekelte, inkább örült annak, hogy beértem. Elindultam abba az irányba, amerre a múltkor is mentünk. Kopogtam majd benyitottam. A leendő főnököm beinvitált, majd elmagyarázta, hogy mit hogyan kéne majd csinálnom. Először is adott egy egyenruhát, amit majd mindig viselnem kell ha felszolgálok. Nekem lényegében csak annyi lesz ma a dolgom, hogy felveszem a rendeléseket, és ki kell vinnem, majd a pénzt is el kell hoznom. Nem nagy dolog, szerintem hamar belefogok jönni.
Az átöltözés után már kezdhettem is. Először egy öreg nénihez mentem oda.
- Jó reggelt kívánok! Mit adhatok! - kérdeztem udvariasan. Megmondta, hogy mit kér, majd én megmondva, hogy pár perc és hozom, elsiettem. Ninának megmondtam, hogy mi is kéne, aki rögtön hozta is. Odavittem a néninek aki, örömmel fogadva a kávéját és a sütijét.
Nagyjából az egész napom így telt. Furábbnál furább fazonoknak kellett kivinnem a rendelésüket, de hát nekem nem ezt kell néznem.
Már majdnem lejárt a munkaidőm, amikor láttam, hogy 5 kapucnis srác lép be az ajtón. Az ajtó melletti sarok asztalhoz ültek le. Mosolyogva indultam el, hogy megkérdezzem, mi járatban vannak itt, meg persze, hogy mit kérnek.
- Sziasztok! - vigyorogtam rájuk.
- Szia Kicsiláány! - Igen, Louis volt. Nem tudom, miért hív így. Na jó tudom. Azért, mert csak 165 cm vagyok, az még nem jelenti azt, hogy kicsi vagyok. Inkább ők a magasak.
- Hééj, nem vagyok kicsi. - próbáltam durcás fejet vágni, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
Mindenki jól szórakozott az én káromon.
- Mi szél hozott erre titeket? - ó, milyen költői vagy Lina!
- Gondoltuk meglátogatunk téged, ne legyél olyan egyedül. - csak Liam figyelt rám, mert a többiek mind röhögtek Lou hülyeségén. Még Zayn is. Szerintem már megbékélt a helyzettel, hogy én biztos, hogy fogok dolgozni. Remélem, mert nekem nagyon nincs kedvem rosszba lenni vele.
Nem tudtam velük sokáig beszélni, hisz hív a kötelesség. Mivel már csak 10 percem volt hátra, még kivittem a rendeléseket a fiúknak (Niall annyit rendelt, hogy kétszer kellett fordulnom!), majd elmentem átöltözni, de előtte bementem Mrs. Smith irodájába.
- Elnézést, lejárt a munkaidő, mehetek? - kérdeztem, de láttam, hogy megzavartam, mert éppen telefonált.
- Persze, menjél, majd holnap találkozunk. - ennyivel le is rendezte.
Átöltöztem, és kimentem a fiúkhoz. Leültem Harry mellé, aki éppen egy csokis sütit majszolt. Ennek eredményeként tiszta csoki volt az arca. Én ezen jót virultam, ő már kevésbé.
A srácok megettek mindent, még Nialler is (!), így elindultunk haza.
Út közben, Boo Bear nagyon jól elszórakoztatott minket, hála kiváló humorának. De komolyan, olyan hülyeségéket tud benyögni, hogy az valami hihetetlen. Már fájt a hasam a sok röhögéstől. Niall egész úton nyavalygott, hogy fáj a hasa. Mindenki lehordta, hogy minek evett annyit.
Belépve a házba kellemes meleg fogadott. Kint már mínuszok röpködtek, elvégre holnaptól december van.
Mindenki a kanapén punnyadva nézte a tv műsort, kivéve Liamat, aki fáradságra hivatkozva elment lefeküdni aludni. Én is úgy döntöttem, hogy követem példáját.
- Na jól van srácok, én azt hiszem megyek aludni. Elvégre eléggé elfáradtam ma. - vigyorogtam rájuk. - Sziasztok! Ja, és Zayn megkaphatom egy kicsit a laptopodat? - utaltam az asztalon lévő gépre, amiről tudtam, hogy Zayné, mert a múltkor láttam a szobájában.
- Ühüm. - bólogatott.
Elvettem a gépet, majd már fent is voltam a szobámban. A fiúkról nézegettem híreket, és eléggé ledöbbentett amit láttam. Egy-két képen én is ott virítok a fiúk mellet. Ez a szöveg volt az egyik kép alatt, amin épeen Zaynnel vagyok..:
"Szombaton délelőtt láttuk Zayn Malikot (20) egy ismeretlen lánnyal. Vajon kilehet ez a titokzatos lány? Egy új barátnő? Valószínűleg, mert nem rég érkezett a hír, hogy Perrie Edwards (20) és Zayn Malik szakítottak. Mellesleg ez az új lány és Zayn nagyon jól néznek ki egymás mellett. Na, de vajon mit szólnak ehhez a rajongók? Mi lesz a sorsa a titokzatos lánynak...? "
Nem hittem a szememnek. Hogy lehet az, hogy alig 3 napja ismerem a fiúkat és már a címlapokon vagyunk? Ezt nem hiszem el. Ezek után, hogy lépjek ki az utcára? Lerohannak a rajongók...
Egész fürdés közben ezen járt az agyam, és eldöntöttem, hogy holnap első dolgom lesz ezt megbeszélni Zaynnel.
Kételyek közt, és fájó fejjel (a sok gondolkodás miatt) aludtam el, remélve, hogy a holnap jobb lesz.
2013. november 29., péntek
4. Vásárlás a csajokkal
Drága olvasóim!
Először is nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkező kommenteket! Nagyon jól estek.
Másodszor pedig elértük a több, mint 2000 oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok!:)
A részhez jó olvasást!
xoxoLexii
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
Ajánlott zene:
"Akaratlanul is mindig az ágy másik végében fekvő fiúra terelődött a gondolatom. Sok minden eszembe jutott vele kapcsolatban de a legfurcsább mégis az, hogy eddig két éjszakát töltöttem ebben a házban, és mind a kétszer Zaynnel aludtam..."
Reggel egy hatalmas puffanásra ébredtem. Úristen, mi történt? Amilyen hirtelen ültem fel, olyan hirtelen borultam vissza, mert arra nem gondoltam, hogy a hirtelen mozdulatoktól megszédülök. Már kicsit lassabban támaszkodtam fel az ágyra, a hang után érdeklődve.
Ekkor láttam meg a földön fekvő Zaynt. Pár pillanatig néztem rá, de mikor megláttam a szemeiben az értetlenséget nem bírtam tovább. A szituáció, hogy Zayn álmában legurult az ágyról roppant szórakoztató volt számomra. Zayn tetetett megsértődöttséggel nézte szórakozottságomat.
- Jól van már, nem olyan nagy ez az ágy. - védte magát karba tett kezekkel. Próbáltam lenyugodni, de nem nagyon sikerült, mert Zayn még mindig a sértődöttet játsza. Persze csak viccel.
Zayn felült mellém az ágyra, de mivel még mindig vihogtam, elkezdett csikizni. Most még jobban visítottam, mert iszonyat csikis vagyok. Zayn látta, hogy már mindjárt meghalok annyira röhögök, így - szerencsémre - abbahagyta.
Fáradtan dőltem vissza az ágyra, majd Zayn is követett.
- Végre abbahagytad. - sóhajtottam egy nagyot levegővétel képpen.
- Szerinted a többiek már felkeltek? - nézett a szemembe. Nem nagyon figyeltem mit mond, mert mikor belenéztem barna szemeibe eszembe jutott a tegnapi nap, mikor megakart csókolni. Vagy lehet, hogy nem is akart, csak beképzelem magamnak. Hülye szokásom, hogy mindent bebeszélek magamnak. Lekéne állnom, hiszen ezzel csak magamat tudom kényelmetlen helyzetekbe hozni. Remélem nem fogja most felhozni ezt a kínos helyzetet!
- Lina! Hahó! Itt vagy? - lebegtette Zayn a kezét a fejem előtt.
- Öhm..Igen, csak elbambultam. - hebegtem zavartan. Ki tudja mióta ülhettem itt néma csendbe, magam elé meredve. Biztos nem nézhettem ki valami normálisan.
- Na akkor mit gondolsz?
- Miről? - értetlen fejjel néztem rá.
- Arról, hogy fönt vannak-e a többiek. Lemenjünk? - kérdezte.
- Ja, hogy arról! - esett le. - Lemehetünk, csak felkéne öltözni... - Na és itt egy nagyon jó kérdés. Mit vegyek fel? Nem kellett sokat gondolkoznom a problémán, mert Zayn egyből megoldotta. De csak szerinte.
- Megreggelizünk, és te a lányokkal elmész vásárolni. Úgysincs dolguk. - jelentette ki nagy magabiztossággal.
- Jó, de mégis miből? - tártam szét a kezem kínosan. Nagyon jól tudja, hogy nincs pénzem.
- Természetesen az én pénzemből. - mosolygott rám szerényen.
- Nem, azt nem lenne szabad!! - tiltakoztam. - Az a tied engem nem kell eltartani.
Nem szeretem, ha valaki ad kölcsön, mert akkor azt érzem, hogy még mindig 5 éves vagyok. Ráadásul Zayn nem is az apám. (Bár az fura lenne a tegnapi után.)
- Jó, de akkor se járhatsz szakadt ruhában. Elmész vásárolni és veszel magadnak ruhákat, vagy akkor én megyek el és veszek neked. - Oké, oké, megértettem. Én megyek el, mivel elég hülyén nézne ki ha Zayn venne nekem ruhákat. Tudtam, hogy a fiú úgyse fogja engedni, hogy ne azt csináljam amit kér, úgyhogy beleegyeztem.
Úgy ahogy voltam pizsamában (ami ez esetben egy Zayntől kölcsönkapott póló és melegítőnadrág volt) mentünk le a srácokhoz.
Én a konyhába mentem, mert onnan hallottam hangokat, míg Zayn elterült a kanapén. A konyhába érve, nem meglepő módon Niall palacsintát evett, amit a lányok folyamatosan újratöltöttek, mert Nialler mindig felfalta őket.
- Jó reggelt! - köszöntöttem őket. - A fiúk még alszanak? - néztem Elre és Danire.
- Louis már fent van, de lusta lejönni, Liam még alszik, Harryről meg semmit se tudok. - vázolta a helyzetet Eleanor.
- Oké! Ma megyünk vásárolni! - jelentettem ki, hogy ne érje őket meglepetésként.
A két lány totál lázba jött a vásárlás szó hallatán, úgyhogy ők el is mentek készülődni, így rám maradt a palacsinta sütés.
- Mikor lesz kész a következő? . kérdezte úgy, akár egy kisgyerek. Nagyon aranyosan festett így, hogy ott állt felettem, várva, hogy végre valahára elkészüljön a fincsi kaja.
- Mindjárt Niall, de nem tudom ilyen gyorsan csinálni. - hihetetlen, hogy mennyit tud enni.
Mikor már kisütöttem az összeset, magára hagytam az kis ír manót és bementem a nappaliba. Már mind a 4 fiú ott terpeszkedett a kanapén, de nem nagyon fértek el, amit el is hiszek. Leültem az egyik fotelbe és néztem e TV- ben lévő gagyi műsort.
Fél óráig bámultam a TV-t, de szinte semmit sem fogtam fel belőle, mert végig a kanapén lévő fiú volt az eszembe.
Eleanor ballagott le, és egyből elém állt.
- Igen? - néztem rá kérdőn.
- Gyere fel velem! - ragadta meg a karom, és húzott fel az emeletre.
Bementünk az ideiglenes szobájukba, és El leültetett a frissen bevetett ágyukra. Elkezdett kotorászni a szekrényben. Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne velem, de türelmesen vártam, míg barátnőm belemászok a szekrénybe.
Pár perc múlva kihúzott egy ilyen szettet:
(az ékszerek, a napszemüveg, és a fülhallgató nincs benne. -szerk. megj.)
- Ezt most fogod felvenni! Nem fogsz szakadt ruhába jönni! - jelentette ki.
- Köszönöm! - csodálkoztam. Csak mosolygott. Ez azért nagyon kedves tőle, hogy már ad ruhát, pedig csak tegnap ismert meg.
Elmentem felöltözni. A hajamat kiengedve hagytam, mert így szeretem a legjobban, és szerintem így is áll jól.
Miután készen lettünk mind a hárman, elköszöntünk a fiúktól, Zayn adott pénzt, (jó sokat...Nem tudom mit hitt, hogy egész ruhaboltoo szeretnék venni?) meg a srácok mondták, hogy nekik stúdiófelvételre kell menniük, mert veszik fel az új albumukat, és ezért ha hazaérünk valószínűleg üresen találjuk a házat. De jó nekik. Én is szeretek énekelni, és régebben is sokan mondták, hogy szép hangom van, de nem nagyon hittem nekik. Anyuék sokszor beneveztek ének versenyekre, és értem is el jó eredményeket, de az már régen volt. Akkor még 10 éves se lehettem, mikor ezeket a versenyeket megnyertem. De azért jó lenne újra énekelni...
Louis kölcsönadta az autóját, ezért nem kell gyalogolni. Bár Dani azt mondta, hogy nincs is olyan messze a pláza, de azért nyilván kényelmesebb kocsival menni. Eleanor vezette. Én is tudok, de még nem csináltattam jogsit. Na majd talán egyszer azt is megcsinálom.
Az áruházhoz érve, mind kipattantunk a kocsiból és besétáltunk az épületbe.
Nagyon sok üzletbe mentünk be és vettünk egy csomó ruhát. A lányokkal nagyon sokat röhögtünk, nagyon jó fejek, de ezt már tegnap is tapasztaltam. Eltudták velem feledtetni az elmúlt hónapok nehézségeit. 1 óra fele beültünk az ott lévő gyors éttermek egyikébe enni, mivel nagyon éhesek voltunk. Utána megint belevettettük magunkat a nyüzsgő emberek tömegébe.
Nem használtam el a Zayntől kölcsönkapott összes pénzt. Azért annyira nem vagyok bunkó! Próbáltam spórolni. Majd szépen visszaadom neki. Úgy lesz helyes.
Már lejártam a lábamat, és leszakadt a kezem a szatyroktól, mire El megszólalt:
- Na, szerintem ideje lenne hazamenni, mert már elmúlt 6 óra. - nézett a karórájára. - Szerintem még a fiúk nincsenek otthon.
Mindketten beleegyeztünk, mivel nagyon fárasztó egy ilyen vásárlás, főleg Eleanorral.
Hazaérve ledobtuk a cuccokat a szobámba. Daninek el kellett mennie, mivel elmondta, hogy táncpróbája lesz. Nem is tudtam eddig, de most, hogy így belegondolok tényleg olyan alkata van, mint egy táncosnak.
Ellel ketten maradtunk és tévé nézéssel ütöttük el az időt. De nem sokáig tartott, mivel hamarosan hallottuk, hogy nyitódik az ajtó.
- Jó estét fiatalooook! - húzta el az -ó betűt az ajtón belépő Louis. Csókkal köszöntötte barátnőjét. Nagyon aranyosak együtt. Eleanor is épp olyan bolond, mint Lou.
A banda többi tagja is belépett a hideg csípős őszi hidegből. Dideregve ültek le a kanapéra.
Mindenkinek csináltam jó meleg kakaót.
- Kész a kakaó! - kiabáltam ki a konyhából a többieknek, hogy jöjjenek be.
Mindenki kivitte a saját poharát és leültünk a nappaliba, ki a földre, ki a kanapéra, fotelba. Én a földön helyezkedtem el Louis mellett. Időközben Eleanor hazament, mert már sötét is volt kint, és Lou is aggódott, nehogy valami baja essen.
Zayn elment, és hozott mindenkinek pokrócot.
Még beszéltünk egy kicsit. A fiúk elmondták, hogy milyen napjuk volt, milyen dalokat vettek fel. Viszont aztán nekem kellett elmondanom, hogy miket vettem. Örömmel tettem számoltam be a fiúknak erről a csodás napról.
Este 10 fele mindenki visszavonulót fújt, és elmentünk aludni.
Mire elkészültem már lehetett vagy fél 11 és már nagyon fáradt voltam.
Fáradtan dőltem be az ágyamba, és olyan álmos voltam, hogy az álommanók hamar eljöttek értem.
2013. november 19., kedd
3. A fiúk
Sziasztok! Először is nagyon köszönöm, mert -számomra- hihetetlen módon elértük a több, mint 1600 oldalmegjelenítést! *--* :) Nagyon köszönöm! :) Meghoztam a 3. részt, remélem tetszeni fog! :)Tudom, hogy irtózatosan régen hoztam részt. Nem fogok okokat mondani, hogy ez miért van így, legyen elég annyi, hogy nagyon de nagyon sajnálom!
A részhez szeretnék pár kommentet! :)
Jó olvasást! :)
xoxoLexii
________________________________________________________________________
A részhez szeretnék pár kommentet! :)
Jó olvasást! :)
xoxoLexii
________________________________________________________________________
,,Mikor feleszméltem a fiú szemeinek csodálásából, már csak annyit érzékeltem, hogy Zayn feje egyre csak közeledik és közeledik az enyémhez..."
Már majdnem összeértek ajkaink mikor hirtelen elkaptam a fejem. Hogy miért? Magam sem tudom, de még én erre nem készültem fel. Most szakított a barátnőjével. Vajon miattam? Vagy már amúgy is szakított volna vele? Nem tudom, de azt hiszem jobb is, hogy nem tudom...Én sem tudom, hogy mit érzek, de ez még biztos, hogy nem szerelem. Ez még csak barátság. Nem lehet több. Nem szabad, hogy más legyen, mint haveri kapcsolat.
Lehajtottam a fejem, és a cipőmet tanulmányoztam, mintha valami nagyon érdekes dolog lenne rajta.
- Azt hiszem jobb lenne ha most haza mennénk. - suttogta.
Bólintottam, majd lassan felálltam és elindultam ki a parkból. A fiú követett. Az egész utat hazafele csöndben tettük meg. Nem volt kínos, én inkább megnyugtató csöndnek nevezném. Mindketten gondolatainkba voltunk merülve. Azon gondolkoztam, hogy most akkor mi van??? Semmit sem értek. Minek akart megcsókolni? Többet érez irántam, mint barátság? Nem hiszem...
Annyira belemerültem a gondolkodásba, hogy észre se vettem, hogy hazaértünk. Zayn kinyitotta az ajtót és beléptünk. Én egyből a lépcső felé vettem az irányt, mert nem volt most kedvem megbeszélni a parkban történteket. Még nem. El kell még döntenem mit is érzek valójában. Azt hiszem, keresnem kéne munkát, mert nem szeretnék sokáig Zayn nyakán lógni.
Mielőtt felindultam a szobába elmentem inni, és a pulton találtam is egy újságot amin állás hirdetések voltak.
- Felvihetném ezt az újságot? - kérdeztem. Zayn gondolataiba merülve bólintott. Szerintem azt se tudta mit kérdezek annyira nem figyelt. Nem is baj...Nem akarom, hogy hozzászóljon valamit, ahhoz, hogy állást keresek.
Felrohantam az ideiglenes szobámba. Már nagyon kéne az állás, mivel már ruhám sincs. Ledőltem az ágyra és elkezdtem böngészni a napilapon az 'álláshirdetések' oldalt. Volt nagyon sok állás, de legtöbbje olyan volt, amihez kellett érettségi. Nekem ugyebár nem volt.
Tovább nézegettem a hirdetéseket amikor megakadt a szemem. Egy állás a Starbucksba, pincérnőként. Az is mellette van, hogy itt van a közelben. Eléggé ismerem ahhoz London utcáit, hogy ezt tudjam. Ez az!! Ez kell nekem. A telefonszámot egy cetlire írtam fel, amit az éjjeliszekrényen találtam. Már csak egy telefon kéne. Nekem nincs, mert a baleset során totál károsra tört. Nincs itt valahol vezetékes telefon? Jó, mondjuk hülye kérdés mivel a 21. században élünk. Hol van már a vezetékes telefon? Mindenkinek mobilja van. Hát egy próbát azért megér. Körbeszaglásztam az egész házban, de semmi. Kénytelen leszek Zayntől elkérni ha állást szeretnék. Jó, furán hangzik, hogy ilyen távolságtartó vagyok, mert inkább hálásnak kéne lennem, hogy befogadott a házába. Én mindezért kimondhatatlanul hálás is vagyok, de ami az imént a parkban történt arról inkább nem akarok vele beszélni. Még olyat mondd amit én nem akarok hallani.
Utolsó reményemként elindultam a lépcsőn megkeresni a ház gazdáját. Mily meglepő a nappaliban a kanapén elterülve találtam. Azt hittem, hogy csak a TV-t nézi, de tévedtem. Vagy olyan unalmasnak találta a műsort, hogy bealudt rajta, vagy túl fáradt volt, Szerintem az előbbi.
Mivel nem akartam felébreszteni, a telefonját pedig nem fogom szó nélkül elvenni, úgy döntöttem, inkább elmegyek abba a kávézóba érdeklődni az állás után. Felvettem a kabátom és a cipőm, írtam egy cetlit Zaynnek, hogy elmentem nehogy azt higgye, hogy megint itt hagyom.
Kilépve az utcára megcsapott a hideg levegő. Jobban összehíztam magamon a kabátom, mert nincs kedvem egy hétig az ágyat nyomni, miután megfáztam. Nem szerettem volna volna, hogy elkezdjek gondolkozni, így próbáltam elterelni a figyelmemet. Ez esetben azzal, hogy az utcán siető embereket néztem. Nagyon érdekes volt mit nem mondjak.
Nem nagyon tudtam, hogy merre kéne menni, így csak bolyongtam az utakon, de mikor befordultam egy sarkon és meglátta egy épületet 'Starbucks' felirattal a tetején, megörültem. Bingó. Sikerült teljesítenem a feladatot. Az épület kívülről egész szimpatikus helynek tűnt.
Beléptem az ajtón, amit az ajtón lévő kis csengő jelzett. Idebent kávé illata keveredett a sütemények illatával, ami még kedvesebbé tette ezt a kis helyet. A kávét kortyolgató, süteményeket majszoló emberek, és a sürgő-forgó pincérek, akik próbálták minél gyorsabban kivinni a rendeléseket, mind megnyugtató volt számomra.
Odasétáltam a pulthoz, és leültem az egyik bárszékre. Mivel nekem kávéra nem futott, így nem tudtam semmit se venni.
- Mit adhatok? - hirtelen összerezzentem a pult mögött álló velem egy idős lány kérdése hallatán. Egyenes, szőke tincsei lágyan omlottak vállaira eltakarva ezzel a munkaruháját. A rajta lévő névjegykártya alapján Ninának hívják.
- Szia, a pincérnői állás után szeretnék érdeklődni. - mosolyogtam rá.
- Hátul az irodában a főnököm majd elmondja neked. Gyere velem! - intett, hogy kövesem.
Elmentünk a pult mellett és egy folyosóra értünk. Bal oldalt csak ablakok, jobb oldalt csak ajtók voltak. Pontosabban 3 ajtó. Elhaladtunk két ajtó mellett, a harmadiknál Nina megállt. Ki volt írva nagy betűkkel: Mrs Smith irodája. A lány bekopogott, és mikor hallotta a 'szabad kiáltást bement. Félve sétáltam utána, hiszen nekem ez a munka életmentő.
A szoba hangulata kellemes hangulatot árasztott. Falai világos barnák voltak, amik pont illetek a bútorokhoz. Az ajtó melletti sarokban virágok hada állt. A helyiség másik végében egy íróasztal helyezkedett el, amin egy 30-as éveiben járó nő ült.
- Mit szeretnél Nina? - kérdezte a nő gyanakodva. Összehúzott szemöldökei még öregebbé tette.
- Elnézést Mrs Smith, a hölgy az állás után érdeklődik.
- Ááá - lépődött meg - Gyere beljebb - mosolygott bátorítóan. A lány magamra hagyott, visszament dolgozni. - Először is had mutatkozzak be. Rose Smith vagyok, de hívj csak Mrs Smithnek.
- Jó napot! Lina Thomson vagyok.
- Az önéletrajzodat elhoztad? - nézett rám kérdőn. Basszus! Ezt miért felejtettem el? Minden munkához kell egy önéletrajz! Hogy lehetek ennyire bugyuta?
- Öhm...Igazából még nincsen, de amit szeretnem azt elmondom. - próbáltam menteni a menthetőt.
Furcsán nézett rám, de hosszas gondolkodás után bólintott. Idegesen fújtam ki a levegőt.
- Rendben, Hány éves vagy?
- 18.
- Elvégezted már a középiskolát?
- Nem de nagyon fontos lenne ez a munka nekem. Mindent hamar megtanulnék. - kezdtem hadarva magyarázkodni, de leintett.
- Mivel most nagyon szükség lenne valakire próbaidőre felveszlek! - nézett rám szigorúan. Egyből felvirultam, hiszen ez csodálatos! Már nem kell sokáig Zaynnél csöveznem!
- Nagyon szépen köszönöm! - hálálkodtam.
Még megbeszéltünk pár dolgot. Mivel holnap vasárnap van és akkor nem dolgozok, hétfőn kezdek.
Boldogan léptem ki az ajtón, miután még vagy 10-szer megköszöntem a lehetőséget.
Vigyorogva sétáltam haza. Kicsit se nézhettek bolondnak, de ez engem egy cseppet sem érdekelt. A ház elé érve próbáltam csendesen kinyitni az ajtót, hátha Zayn még alszik.
A kanapén 5 srác ült, az egyik Zayn. Na biztosan ők a híres One Direction.
- Sziasztok! - köszöntem félénken. Biztosan ők is elfognak ítélni, mint Perrie. Mindenki ellenem fordul. Már lassan kezdem megszokni. Persze, nem lenne okom panaszra, mert egyenlőre annak is örülnöm, kéne, hogy van lakásom, és remélhetőleg az állásom is megmarad.
A göndör hajú, ahogy meglátott, felpattant és közeledni kezdett.
- Szia cica! Van gazdád? - húzogatta a szemöldökét.
- Anyád hogy van? - kérdeztem vissza reflexból. Velem ne szórakozzon! A többiek kinevették, de meg érdemelte én nem vagyok egy ribanc.
- Hát Harry ezt megkaptad. - gúnyolta ki a szöszi. Á, szóval Haroldnak hívják - Amúgy meg Niall Horan vagyok. - fordult felém.
- Én meg Lina Thomson.
Utána sorba mutatkoztak be a többiek.
- Louis Tomlinson - barna haja van, világoskék szeme és csíkos pólót viselt. Elég furcsa, mivel répát evett.
- Liam Payne - barna hajú, szemű.
Mikor Harry is jött volna, inkább 2 lépést hátráltam.
- Veled már volt szerencsém megismerkedni, Harold! - néztem rá szúrós szemekkel. Vigyorogva ült le a kanapéra.
- Ne foglalkozz vele, mindenkivel kikezd. - nyugtatott meg Liam.
A fejemet fogva mentem a konyhába enni valamit. Még ma nem is ettem semmit. Fura, pedig én szeretek sokat enni. A régi barátnőim szerint kész zabagép vagyok.
Készítettem magamnak egy sonkás-sajtos szendvicset. Már majdnem megettem, mikor valaki megszólalt mögülem.
- Ugye nem baj, hogy a fiúk átjöttek? - azt hittem menten kiugrik a szívem, úgy megijedtem Zayntől.
- Dehogy baj, örülök, hogy végre megismerhettem őket! - mosolyogtam rá még mindig sokkhatás alatt. Tényleg nagyon megijedtem. Éppen romantikáztam a szendvicsemmel, mikor Zayn megjelent. - Csak legközelebb ne hozd rám a szívbajt. - néztem rá jelentőségteljesen.
- Bocs! - vigyorgott rám. - Amúgy hol voltál?
Na most vagy soha. Gyerünk Lina!
- Szereztem magamnak állást egy közeli kávézóban. - sütöttem le a szememet. Nem mertem ránézni. Nem akartam látni a csalódottságot a szemében. Tudom, hogy nem zavarom. Azt is tudom, hogy szeretné ha maradnék, de én nem vagyok az a fajta ember aki kihasználja más vagyonát. Úgy lesz a legjobb, ha én is nekikezdek dolgozni. Zavaromba a lábamat kezdtem bámulni, mintha valami érdekes lenne rajta. Pedig nem volt.
- Hogy mi? Megmondtam neked, hogy ráér az az állás. Ráadásul egy kávézóban? Ha egy kicsit vártál volna, szereztem volna neked egy sokkal jobbat. De nem neked egyből rohannod kell! - kapta fel a vizet. Felemeltem a fejem, és belenéztem a szemébe. Mikor megláttam barna íriszeit elállt a lélegzetem. Egyrészt azért, mert gyönyörű szemei vannak, másrészt azért mert megláttam azt a csalódást a szemeiben amitől a szívem is összeszorult. Nem tudom miért, de nagyon fontos, hogy boldognak lássam őt. És az az érzés, hogy miattam lett ilyen szomorú elborzasztott.
- Kérlek értsd meg, hogy nekem nagyon fontos, hogy ne élősködjek rajtad. Nem akarlak kihasználni téged. - néztem rá könyörögve, hogy végre értse már meg az én szemszögemből is a dolgokat.
- Figyelj, én tudom, hogy te nem élősködsz rajtam. Azt is megértem amit te akarsz, de egyszerűen nem értem, hogy minek ennyire rohanni. Ne haragudj rám, hogy ennyire felkaptam a vizet. - éreztem, hogy tényleg sajnálja. Valamilyen szinten őt is meglehet érteni.
Rámosolyogtam, ittam még egy pohár vizet, aztán Zaynnel visszamentünk a nappaliba a srácokhoz. Leültünk a kanapéra.
- Héj emberek, akkor most köztetek mi is van? - nézett kettőnkre Louis. - Belesajdul a fejecském ebbe a sok gondolkozásba! - mondta gyerekes hangon. Mondtam már, hogy nagyon hülye ez a gyerek?
- Jajj Boo Bear még meghülyülsz itt nekem! - simogatta Harold Lou fejét. Úristen, ezek buzik? Kérdőn néztem rájuk választ várva.
- Te nem ismered Larry Stylinson-t? - sipította Boo Bear a szívét fogva. Ettől elkapott a röhögőgörcs, de nem csak engem hanem mindenkit. Azt hiszem ezek nem normálisak!
Már vagy 2 perce nevettünk, mikor csengettek.
Próbáltam lenyugodni, de nem nagyon sikerült. Liam nyitott ajtót, és belépett rajta kér gyönyörű lány. Biztosan valamelyik 2 fiúnak a barátnői. De jó, legalább nem leszek egyedül 5 fiúval együtt. Liam csókkal köszöntöttem az egyiket, még nem tudom ki kicsoda, de jó lenne megismerni őket.
- Sziasztok! - köszöntek mindketten szinkronba.
A másik lány Lou ölébe ült és megcsókolta. Mikor a két lány észrevett engem hiperszuper sebességgel termettek előttem.
- Szia gondolom te vagy Lina! Zayn már sokat mesélt rólad! Úgy örülünk, hogy megismerhetünk téged! Amúgy Eleanor vagyok! Eleanor Calder, Louis barátnője. De hívj csak El-nek. - mutatkozott be, ezek szerint Eleanor.
- Szia, én meg Daniell Peazer vagyok, Liam barátnője.
- Sziasztok, én is örülök, hogy megismerhettelek titeket - mosolyogtam rájuk őszintén. Hátha barátnők leszünk, mert én nagyon megkedveltem őket.
- Na jól van csajok, miután megbeszéltétek, hogy mi a havi trend, utána nekiláthattok főzni valamit, ugyanis furcsa módon nagyon éhes vagyok! - nyavalygott Niall.
- Szerintem Niall ez egyáltalán nem furcsa. - motyogta Harry a telefonját nyomkodva.
- Lina, ugye nem lenne gond, ha a lányok itt aludnának ma? Mivel a fiúk itt laknak... - nézett rám Zayn, de én közbe vágtam.
- Nem, örülnék neki!
Zayn mosolyogva bólintott majd elkezdett Louval hülyéskedni.
- Na akkor menjünk főzni valamit, nehogy Niall éhen halljon. - javasolta Dani.
Bementünk a konyhába, de még ötletünk nem volt, hogy mit főzzünk. Eleanor a spagetitt ajánlotta, de Niall leszavazta, azzal az indokkal, hogy azt tegnap evett. Így a palacsintát készítettünk. Én tudtam egy nagyon jó receptet, csak az a baj, hogy már elfelejtettem, hogy pontosan hogy van, úgyhogy Liam laptopjáról néztünk receptet.
Hamar elkészültünk vele, egyrészt azért mert hárman könnyebb, másrészt Niall egész végig ott ült a pulton és sürgetett minket.
- Vacsoraaaa! - Hát Daninek van hangja az biztos!
Mindenki bevonult az étkezőbe, és elhelyezkedtek az asztalnál. Odaraktam az asztalra a lekvárt, a nutellát és a kakaót. Remélem elég lesz!
Mire elfogyott a palacsinta mindenki jól lakott még Niall is (!), ami furcsa, mert Louis mondta, hogy a kis ír manó szinte mindig éhes. Mindegy a lényeg az, hogy a palacsintánk sikert aratott.
Utána megnéztünk még egy vígjátékot. Hát én azon behaltam. Annyit röhögtem, hogy már fájt a hasam a röhögéstől. Nem, nem a film volt ilyen vicces, hanem az ahogyan Lou és Harry parodizálták a szereplőket. Hát most már biztosan állíthatom, hogy tényleg nem normálisak!
Mikor már mindenki hulla fáradt volt (lehetett vagy éjfél) Zayn felállt az asztalra (?).
- Na jól van emberek! Azt még nem döntöttük el, hogy ki kivel alszik. Gondolom El Louval, Dani meg Liammel.
És én kivel fogok aludni? Istenem, add, hogy ne a Zaynnel kelljen aludnom!!
A fiúk (Harry, Niall és értelem szerűen Zayn) úgy döntik el, hogy ki alszik velem, (mi vagyok én kiárusított tárgy?) hogy az amelyik a három gyufából a legrövidebbet húzza az alszik velem. (nem tudom mi annak a neve - szerk. megj.) Azért annyira nem lehet rossz velem aludni...
Na és vajon ki húzta a legrövidebbet? Hát persze, hogy Zayn. Ezt nem hiszem el! Mindenki ellenem van?
Mindenki elvonult a saját szobájába (mi az enyémbe mentünk). Elmentem zuhanyozni, és közben azon gondolkoztam, hogy ebben a 2 napban olyan szinten változott meg, hogy az hihetetlen. Álmomban sem gondoltam volna egy hete, hogy most már házban fogok élni.
Miután én elkészültem Zayn ment be. Én addig megcsináltam az ágyat (francia ágy). Még nem tudom hogy fogunk aludni, majd megkérdezem Zayntől.
10 perc után megérkezett.
- Aludjak a földön? - nézett rám tanácstalanul.
- Megőrültél? Nyilván te fogsz a földön aludni a saját házadban. Azért ennyire még én se vagyok gonosz! - néztem rá lekezelően. - Majd én alszok a földön! - jelentettem ki magabiztosan, és még a hatás kedvéért ki is húztam magamat.
- Azt meg én nem engedem, hogy egy lány feküdjön a földön! Mindketten az ágyban fogunk aludni!
Mi lesz itt? Mi ketten egy ágyban aludjunk! Ezt álmomban sem gondoltam volna.
Zayn befeküdt az ágy egyik oldalára, én meg -sajnos- kénytelen voltam a másik az ágy másik oldalára. Elég furcsán éreztem magam egy fiúval egy ágyban...
Lekapcsoltam a lámpákat és próbáltam elaludni. Sikertelenül. Akaratlanul is mindig az ágy másik végében fekvő fiúra terelődött a gondolatom. Sok minden eszembe jutott vele kapcsolatban de a legfurcsább mégis az, hogy eddig két éjszakát töltöttem ebben a házban, és mind a kétszer Zaynnel aludtam...
2013. október 20., vasárnap
2. Most mit tegyek?
Sziasztok! Itt vagyok a 2. fejezettel. Nagyon sajnálom, de nem tudtam hamarabb hozni! :( Remélem azért még fogjátok olvasni! :)
Jó olvasást!
Lexii:) xx
________________________________________________________________________
Jó olvasást!
Lexii:) xx
________________________________________________________________________
Ajánlott zene:
~ Lina szemszöge ~
"Felálltunk az ágyról és lementünk a nappaliba. A film borzalmas volt, de a végét nem láttam, mert elaludtam. Arra keltem, hogy a bejárati ajtón csengetnek."
Mikor kinyitottam a szemem, hallottam, ahogy nyitódik az ajtó. Gondolom Zayn nyitotta ki.
Belépett egy lány. Válig érő festett szőke haja össze volt kötve a feje tetején. Arcán 2 tonna vakolat.
Ahogy belépett, cipőjét levéve ugrott az előszobában várakozó Zayn nyakába.
- Zaynie baba! -majd megcsókolta.
Zayn miért nem mondta, hogy barátnője van? Mondjuk miért is mondta volna? Semmi közöm hozzá...
Mivel nem volt kedvem a nyálcseréjüket végignézni, ezért elmentem a konyhába, azzal a céllal, hogy igyak valamit. Nem tudom miért de nagyon rosszul éreztem magam. Mármint nem hányingerem van vagy ilyesmi. Belül fájt. Fogalmam sincs mi bajom.
Miután megittam a pohár narancslevet, visszamentem a nappaliba, remélve, hogy már befejezték korábbi tevékenykedésüket, Tippem bejött, ugyanis mát mind a ketten a kanapén ültek. Mikor beléptem Zayn felpattant.
- Hagy mutassam be neked a barátnőmet, Perrie Edwards-ot. Pezz ő itt Lina Thomson. - mutatott be minket egymásnak. Próbáltam jó fejet vágni ehhez az egészhez, de nem hiszem, hogy valami jól sikerült.
- Á, te vagy az a hajléktalan, aki csak a pénzt akarja kicsalni az én Zaynemből? Hát el kell, hogy keserítselek, ugyanis én nem fogom engedni, hogy holmi csöves velünk egy légtérbe legyen.Megértetted? Most azonnal tűnj el innen! - kezdett el velem kiabálni ok nélkül. Zayn lesokkolódva és kikerekedett szemekkel nézett a lányra.
Szavai szíven ütöttek. Egyből így nekem támadni? Nem értettem, hogy miért kell az alapján megítélni, hogy ilyen sötét múltam van. De nem baj, mert én már az elején is megmondtam: ha zavarok elmegyek. Tudtam én, hogy nem kellett volna elfogadnom az ajánlatot.
Könnyeimmel küszködve rohantam fel az emeletre táskámért amibe az a kevéske ruhám van. A szobába érve felkaptam a cuccom és lerohantam a lépcsőn, hogy minél hamarabb elhagyhassam a házat.
- Lina! - kapott Zayn a kezem után, de engem nem érdekel, hogy mit akar mondani.
- Figyelj! Ne haragudj, hogy eddig a terhedre voltam. Megígérem, hogy soha többet nem fogunk találkozni! Viszlát Zayn! Örülök, hogy találkoztunk! - Tudtam, hogy még akar valamit mondani, de nem hallgattam meg. Felkaptam a szakadt tornacsukám meg a farmerdzsekimet és kitártam az ajtót.
- Pá! - integetett utánam gúnyosan Perrie. Fejemet rázva hagytam el a házból és léptem ki az utcára. Ekkor tört ki belőlem a keserű zokogás. Hogy lehettem ekkora marha, hogy azt hittem, hogy tényleg lehet köztünk valami? Elvégre én csak egy átlagos lány vagyok, akinek rosszra fordult az élete. Szánalmas vagyok. Mi vagyok én egy sztár lányhoz képest aki gyönyörű? Én se szép nem vagyok és se sztár.
Még mindig sírva sétáltam London belvárosában, amikor elkezdett szakadni az eső. Nagyon szuper. Pont illik a lelki világomhoz. Futva értem be egy közeli parkba. Leültem egy fa alatti padra, és próbáltam egy kicsit megnyugodni.
~ Zayn szemszöge ~
Most megtudnám fojtani Perriet egy kanál vízben! Nem elég, hogy itt tesz az agyát, még Linát is elküldi az ÉN házamból. De vajon mi jogon? Az igazság az, hogy én nem vagyok szerelmes Pezzbe., csak a menedzserünk, Paul mondta, hogy legyünk együtt, mert kell egy kis 'szerelem' a médiának. Őszintén? Magasról leszarom a médiát. De nem fogom elviselni ezt a libát.
- Hallod most ezt miért kellett? Mi jogon szabod meg meg, hogy ki lakhat itt? Semmi közöd hozzá! - pirítottam rá.
-De igenis van hozzá közöm, ugyanis együtt járunk. Nem fogom engedni, hogy a pasim egy házban éljen egy ilyen tyúkkal.
- Perrie, nekem ebből elegem van. Menj el és soha többet nem merj visszajönni! - mondtam kicsit csendesebben.
- Mi?? Te most szakítani akarsz velem? - visította 2 oktávval magasabb hangon.
- Nem akarok, hanem fogok. Menj el, légyszíves!
- Hát márpedig én én innen egy tapodtat sem mozdulok el. Paul azt akarja, hogy együtt kell lennünk.
- Pont leszarom mit akar és mit nem Paul! Takarodj ki a házamból! - keltem ki magamból. Fura, szinte soha nem szoktam ennyire ideges lenni...
Sértett fejjel vonult ki, de még válla felett visszaszólt:
- Még nem végeztünk!
Hangosan csaptam be utána az ajtót. Most mit csináljak? Feltétlenül meg kell találnom Linát. Nagyon megkedveltem. Túlságosan is. Valami különleges van benn ami nagyon tetszik. Ezért nem veszthetem el őt. Igen, utána megyek.
Hihetetlen gyorsasággal robogtam fel a lépcsőn a telefonomért. Miután elraktam a telóm kimentem a lakásból, bezártam az ajtót és szomorúan vettem észre, hogy zuhog az eső. Nem érdekel. A kapucnimat a fejemre húzva indultam el Lina a keresésére. Merre keressem? Messze nem juthatott, hiszen alig 15 perce ment el. Úgy döntöttem először megnézem a közeli parkokat, hátha behúzódott egy ottani fa alá. Sejtésem beigazolódott. Egy fa alatti padon ült és sírt. A gondolat, hogy miattam sír, elborzasztott. Odarohantam hozzá, és leültem mellé a padra. Átöleltem, hogy megnyugodjon. Már mind a ketten csurom vizesek, hiszen a fa nem nagyon tudja felfogni az esőt. Mikor már kezdett megnyugodni felnézett.
~ Lina szemszöge ~
Éreztem, hogy itt van mellettem. Megakartam neki mondani, hogy menjen el, de nem tudtam. Mert nem akartam. Meg ha el is mondtam volna, akkor se ment volna el. Körülbelül 10 percig ülhettünk így összeölelkezve, mikor felnéztem gyönyörű barna íriszeibe. A szeme megőrjített.
- Miért jöttél utánam? - kérdeztem szipogva.
- Nem tudom. Semmit sem tudok. De egyet tudok. - nézett mélyen a szemembe. - Mégpedig azt, hogy azt szeretném, hogy hazagyere velem, és ne foglalkozz Pezz-vel. Nem érdemli meg, hogy egy ilyen gyönyörű lány, mint te foglalkozzon vele. Remélhetőleg soha többet nem fogod látni, mert kidobtam. Nem érdekel tovább, senki sem csakis te. - fejezte be monológját.
Ettől a kedves és törődő szavaktól totál elérzékenyültem. Egy-két könnycsepp gördült le az arcomról, amiket Zayn a kezével letörölt. Felemeltem a fejem. Mikor belenéztem a szemébe teljesen elvesztem. A pulzusom az egekbe szökött. A hasamban ezer meg ezer pillangó csapkodott eszeveszetlenül a szárnyaival. Mikor feleszméltem a fiú szemeinek csodálásából, már csak annyit érzékeltem, hogy Zayn feje egyre csak közeledik és közeledik az enyémhez...
Ennyi lenne! Tudom nem lett olyan hosszú de a következő már sokkal hosszabb lesz! :) Komizzatok! :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)
Puszi: Lexii:) xxx
2013. október 6., vasárnap
1. A titokzatos idegen
Ajánlott zene:
~Lina szemszöge~
Kinyitottam a szemem. Első gondolatom az volt, hogy mégis hol a fenébe lehetek. A szoba amibe találtam magam, gyönyörű volt. Az ablakon besütött a ragyogó napsugár. Falai krémszínűek, az ágy mellett egy tölgyfából készült kis szekrény volt. Tévé nem volt, de szerintem nem is volt szükséges. Volt még két szekrény, amik ugyanúgy tölgyfából készültek.
Miután körülnéztem, eszembe jutott, hogy mi is történt múlt éjjel. Hirtelen felültem. Mi van ha annak a perverz állatnak a lakásán vagyok? Mit csináljak?
Már épp azon gondolkoztam, hogy kiugrom az ablakon (ami ugye szinte lehetetlen mivel nem a földszinten van a szoba), mikor kinyílt az ajtó, és egy nagyon helyes körübelül 20 éves fiú lépett be a szobába, kezében egy tálca, amin egy pohár víz, gyógyszer, és szendvicsek voltak.
Nagyokat pislogva néztem rá. Tudtam, hogy az a férfi nem lehetett, aki tegnap megtámadott, mert annak a képét szerintem soha az életemben nem fogom tudni kiverni a fejemből.
A fiú beljebb lépett, és leült az ágy szélére. Jobban szemügyre vettem, és megállapítottam, hogy nagyon helyes. Szinte fekete haja fel volt zselézve. Arca kicsit borostás volt, de ez még szexibbé tette. Gyönyörű barna szemeivel engem nézett. Úristen, mi van velem?
.gif)
- Jobban vagy? - kérdezte tőlem mosolyogva.
- Öhm...Hol vagyok? Te ki vagy? Mit keresek én a te lakásodon? - zúdítottam el kérdésáradatommal.
- Mindent elmagyarázok, de előtte vedd be a gyógyszert. - adta kezembe a fájdalomcsillapítót és a pohár vizet. Engedelmesen lenyeltem a csodaszert, és kíváncsian néztem rá, magyarázatot várva.
- Tehát, én tegnap épp a kávézóból tartottam haza, amikor meghallottam valaki sikoltozását, és a hang után mentem. Akkor megláttalak téged a földön és azt a mocsok disznót, amint épp közelít feléd. Gyorsan odarohantam, a fickónak levertem egyet, és téged meg elhoztalak hozzám, mert láttam, hogy elájultál. És most itt vagyunk. Amúgy Zayn Malik vagyok. - mosolygott rám biztatóan.
- Köszönöm, hogy megmentettél. - csak ennyit bírtam kinyögni.
Zayn továbbra is mosolygott.
- Jobban vagy? - kérdezte édesen mosolyogva.
- Még egy kicsit fáj a fejem, de már igen.
- Elárulod a neved? - vigyorgott. Én meg fülig vörösödtem, hogy hogy lehetek ennyire idióta, hogy még be se mutatkoztam...
- Lina Thomson - makogam pipacs vörös fejjel.
- Szép neved van! - vigyorgott. - Na de most hagylak pihenni! - tápászkodott fel az ágyról.
- Nem szeretnék aludni. Nem nézhetnénk meg inkább valamit? De csak addig amíg jobban leszek, mert utána elmegyek, mert nem akarok a terhedre lenni.
- Nem vagy a terhemre - mosolygott, mint egy félisten. Ez engem is mosolygásra késztetett. - Amúgy hol laksz?
A mosoly az arcomra fagyott. Szerintem látta, hogy érzékeny pontra tapintott, mert hirtelen ő is elkomorodott.
Nem tudtam mit mondani.
- Hát igazából sehol. - böktem ki végül egy kicsit akadozva.
- Hogy hogy? - kiváncsiskodott. Éreztem, hogy megbízhatok benne, ezért elmondtam neki mindent. Elmondtam neki, hogy hogy történt a baleset. Azt, hogy kómában voltam és, hogy 18 évesen az utcára kerültem.
A történetem befejeztével kikerekedett szemekkel nézett rám.
- És most nincs hol laknod? - nézett mélyen a szemembe, amitől majdnem leestem az ágyról.
- Nincs.
-Akkor ezentúl itt fogsz lakni! - na most én néztem rá így.
- Nem ,nem ,nem ez nem jó ötlet. - tiltakoztam.
- Dehogy is nem. A barátaim úgy is megengedik. Mivel ők is itt laknak, csak most mindenki hazautazott pár napra a családjához, csak én maradtam itthon. Jó?
- Jó de csak ameddig nem találok házat, meg nem lesz munkám. Nagyon köszönöm, hogy addig is befogadtok - hálálkodtam.
- Szívesen,de most már menjünk filmet nézni! - vigyorgott.
Felálltunk az ágyról és lementünk a nappaliba. A film borzalmas volt, de a végét nem láttam, mert elaludtam. Arra keltem, hogy a bejárati ajtón csengetnek.
Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de többre nem volt időm. :/ :) Várom a véleményeteket erről a részről :) Jöhet meleg, hideg :)
Puszi: Lexii:)
2013. szeptember 26., csütörtök
Prólogus
Ajánlott zene:
~Lina szemszöge~
Egyedül sétáltam a kihalt utcán, mikor meghallottam egy közeli templomóra kongását. Éjfél van. Nagyot sóhajtva leülök egy padra. Fogalmam sincs mit kéne csinálnom. A szüleim 2 hónapja meghaltak egy autóbalesetben. Azóta élek az utcán, mert már nincs több élő rokonom. A 18-at betöltöttem ezért árvaházba nem raktak be és már a házunkat is eladták. Kihez forduljak? Mit kéne tennem? Nagyon sokat sírtam az elmúlt hetekben, így úgy döntöttem többet nem fogok. Ne higgyék rólam azt, hogy gyenge vagyok!
A hasam nagyot kordult, jelezve, hogy tegnap óta semmit nem ettem. Felálltam a padról és elindultam az egyik éjjel-nappalos felé. Pénzem még maradt egy kicsike, abból amit a múltkor loptam egy pénzes csávótól. Nem akartam kirabolni, de nem volt mit tennem. Vettem két zsömlét, amit amint kiértem elkezdtem megenni. Mikor végeztem a szatyrot kidobtam és elindultam a sötét utcán. Elmentem egy kocsma mellett, ami előtt egy részeg férfi állt. Gyorsabbra vettem a tempót, és jobban összehúztam magamon a kabátomat. Hátra néztem a vállam felett és láttam amint a fura idegen elkezd követni. Elkezdtem futni, de a férfi is elkezdett rohanni. Befordultam egy utcába, de szerencsétlenségemre zsákutca volt. Végig futott rajtam a félelem. Bepánikoltam. Most mit csináljak?? A részeg fickó utolért. Hátrálni kezdtem, de ő közelített felém. 30 éves lehetett, bűzlött a piától. Ahogy ránéztem elkapott a hányinger. Elkezdett ráncigálni, mígnem egy akkorát lökött rajtam, hogy elvesztettem egyensúlyom és nekiestem egy a sarokban lévő kukának. A kuka felborult, én meg bevertem a fejem. Éreztem ahogy a vér lefolyik a fejemen és ellepi a pólómat. A férfi elkezdett röhögni, és megint elkezdett közeledni. Ám ekkor meghallottam egy hangot a háta mögül:
- Hozzá ne merjen nyúlni!
Ekkor minden elsötétült előttem...
Ez lenne a prológus! Ha valakinek tetszett a komizzon! :)
xxLexii
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)