Drága olvasóim!
Először is nagyon szépen köszönöm az előző részhez érkező kommenteket! Nagyon jól estek.
Másodszor pedig elértük a több, mint 2000 oldalmegjelenítést! Hihetetlenek vagytok!:)
A részhez jó olvasást!
xoxoLexii
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
Ajánlott zene:
"Akaratlanul is mindig az ágy másik végében fekvő fiúra terelődött a gondolatom. Sok minden eszembe jutott vele kapcsolatban de a legfurcsább mégis az, hogy eddig két éjszakát töltöttem ebben a házban, és mind a kétszer Zaynnel aludtam..."
Reggel egy hatalmas puffanásra ébredtem. Úristen, mi történt? Amilyen hirtelen ültem fel, olyan hirtelen borultam vissza, mert arra nem gondoltam, hogy a hirtelen mozdulatoktól megszédülök. Már kicsit lassabban támaszkodtam fel az ágyra, a hang után érdeklődve.
Ekkor láttam meg a földön fekvő Zaynt. Pár pillanatig néztem rá, de mikor megláttam a szemeiben az értetlenséget nem bírtam tovább. A szituáció, hogy Zayn álmában legurult az ágyról roppant szórakoztató volt számomra. Zayn tetetett megsértődöttséggel nézte szórakozottságomat.
- Jól van már, nem olyan nagy ez az ágy. - védte magát karba tett kezekkel. Próbáltam lenyugodni, de nem nagyon sikerült, mert Zayn még mindig a sértődöttet játsza. Persze csak viccel.
Zayn felült mellém az ágyra, de mivel még mindig vihogtam, elkezdett csikizni. Most még jobban visítottam, mert iszonyat csikis vagyok. Zayn látta, hogy már mindjárt meghalok annyira röhögök, így - szerencsémre - abbahagyta.
Fáradtan dőltem vissza az ágyra, majd Zayn is követett.
- Végre abbahagytad. - sóhajtottam egy nagyot levegővétel képpen.
- Szerinted a többiek már felkeltek? - nézett a szemembe. Nem nagyon figyeltem mit mond, mert mikor belenéztem barna szemeibe eszembe jutott a tegnapi nap, mikor megakart csókolni. Vagy lehet, hogy nem is akart, csak beképzelem magamnak. Hülye szokásom, hogy mindent bebeszélek magamnak. Lekéne állnom, hiszen ezzel csak magamat tudom kényelmetlen helyzetekbe hozni. Remélem nem fogja most felhozni ezt a kínos helyzetet!
- Lina! Hahó! Itt vagy? - lebegtette Zayn a kezét a fejem előtt.
- Öhm..Igen, csak elbambultam. - hebegtem zavartan. Ki tudja mióta ülhettem itt néma csendbe, magam elé meredve. Biztos nem nézhettem ki valami normálisan.
- Na akkor mit gondolsz?
- Miről? - értetlen fejjel néztem rá.
- Arról, hogy fönt vannak-e a többiek. Lemenjünk? - kérdezte.
- Ja, hogy arról! - esett le. - Lemehetünk, csak felkéne öltözni... - Na és itt egy nagyon jó kérdés. Mit vegyek fel? Nem kellett sokat gondolkoznom a problémán, mert Zayn egyből megoldotta. De csak szerinte.
- Megreggelizünk, és te a lányokkal elmész vásárolni. Úgysincs dolguk. - jelentette ki nagy magabiztossággal.
- Jó, de mégis miből? - tártam szét a kezem kínosan. Nagyon jól tudja, hogy nincs pénzem.
- Természetesen az én pénzemből. - mosolygott rám szerényen.
- Nem, azt nem lenne szabad!! - tiltakoztam. - Az a tied engem nem kell eltartani.
Nem szeretem, ha valaki ad kölcsön, mert akkor azt érzem, hogy még mindig 5 éves vagyok. Ráadásul Zayn nem is az apám. (Bár az fura lenne a tegnapi után.)
- Jó, de akkor se járhatsz szakadt ruhában. Elmész vásárolni és veszel magadnak ruhákat, vagy akkor én megyek el és veszek neked. - Oké, oké, megértettem. Én megyek el, mivel elég hülyén nézne ki ha Zayn venne nekem ruhákat. Tudtam, hogy a fiú úgyse fogja engedni, hogy ne azt csináljam amit kér, úgyhogy beleegyeztem.
Úgy ahogy voltam pizsamában (ami ez esetben egy Zayntől kölcsönkapott póló és melegítőnadrág volt) mentünk le a srácokhoz.
Én a konyhába mentem, mert onnan hallottam hangokat, míg Zayn elterült a kanapén. A konyhába érve, nem meglepő módon Niall palacsintát evett, amit a lányok folyamatosan újratöltöttek, mert Nialler mindig felfalta őket.
- Jó reggelt! - köszöntöttem őket. - A fiúk még alszanak? - néztem Elre és Danire.
- Louis már fent van, de lusta lejönni, Liam még alszik, Harryről meg semmit se tudok. - vázolta a helyzetet Eleanor.
- Oké! Ma megyünk vásárolni! - jelentettem ki, hogy ne érje őket meglepetésként.
A két lány totál lázba jött a vásárlás szó hallatán, úgyhogy ők el is mentek készülődni, így rám maradt a palacsinta sütés.
- Mikor lesz kész a következő? . kérdezte úgy, akár egy kisgyerek. Nagyon aranyosan festett így, hogy ott állt felettem, várva, hogy végre valahára elkészüljön a fincsi kaja.
- Mindjárt Niall, de nem tudom ilyen gyorsan csinálni. - hihetetlen, hogy mennyit tud enni.
Mikor már kisütöttem az összeset, magára hagytam az kis ír manót és bementem a nappaliba. Már mind a 4 fiú ott terpeszkedett a kanapén, de nem nagyon fértek el, amit el is hiszek. Leültem az egyik fotelbe és néztem e TV- ben lévő gagyi műsort.
Fél óráig bámultam a TV-t, de szinte semmit sem fogtam fel belőle, mert végig a kanapén lévő fiú volt az eszembe.
Eleanor ballagott le, és egyből elém állt.
- Igen? - néztem rá kérdőn.
- Gyere fel velem! - ragadta meg a karom, és húzott fel az emeletre.
Bementünk az ideiglenes szobájukba, és El leültetett a frissen bevetett ágyukra. Elkezdett kotorászni a szekrényben. Fogalmam sem volt, hogy mit szeretne velem, de türelmesen vártam, míg barátnőm belemászok a szekrénybe.
Pár perc múlva kihúzott egy ilyen szettet:
(az ékszerek, a napszemüveg, és a fülhallgató nincs benne. -szerk. megj.)
- Ezt most fogod felvenni! Nem fogsz szakadt ruhába jönni! - jelentette ki.
- Köszönöm! - csodálkoztam. Csak mosolygott. Ez azért nagyon kedves tőle, hogy már ad ruhát, pedig csak tegnap ismert meg.
Elmentem felöltözni. A hajamat kiengedve hagytam, mert így szeretem a legjobban, és szerintem így is áll jól.
Miután készen lettünk mind a hárman, elköszöntünk a fiúktól, Zayn adott pénzt, (jó sokat...Nem tudom mit hitt, hogy egész ruhaboltoo szeretnék venni?) meg a srácok mondták, hogy nekik stúdiófelvételre kell menniük, mert veszik fel az új albumukat, és ezért ha hazaérünk valószínűleg üresen találjuk a házat. De jó nekik. Én is szeretek énekelni, és régebben is sokan mondták, hogy szép hangom van, de nem nagyon hittem nekik. Anyuék sokszor beneveztek ének versenyekre, és értem is el jó eredményeket, de az már régen volt. Akkor még 10 éves se lehettem, mikor ezeket a versenyeket megnyertem. De azért jó lenne újra énekelni...
Louis kölcsönadta az autóját, ezért nem kell gyalogolni. Bár Dani azt mondta, hogy nincs is olyan messze a pláza, de azért nyilván kényelmesebb kocsival menni. Eleanor vezette. Én is tudok, de még nem csináltattam jogsit. Na majd talán egyszer azt is megcsinálom.
Az áruházhoz érve, mind kipattantunk a kocsiból és besétáltunk az épületbe.
Nagyon sok üzletbe mentünk be és vettünk egy csomó ruhát. A lányokkal nagyon sokat röhögtünk, nagyon jó fejek, de ezt már tegnap is tapasztaltam. Eltudták velem feledtetni az elmúlt hónapok nehézségeit. 1 óra fele beültünk az ott lévő gyors éttermek egyikébe enni, mivel nagyon éhesek voltunk. Utána megint belevettettük magunkat a nyüzsgő emberek tömegébe.
Nem használtam el a Zayntől kölcsönkapott összes pénzt. Azért annyira nem vagyok bunkó! Próbáltam spórolni. Majd szépen visszaadom neki. Úgy lesz helyes.
Már lejártam a lábamat, és leszakadt a kezem a szatyroktól, mire El megszólalt:
- Na, szerintem ideje lenne hazamenni, mert már elmúlt 6 óra. - nézett a karórájára. - Szerintem még a fiúk nincsenek otthon.
Mindketten beleegyeztünk, mivel nagyon fárasztó egy ilyen vásárlás, főleg Eleanorral.
Hazaérve ledobtuk a cuccokat a szobámba. Daninek el kellett mennie, mivel elmondta, hogy táncpróbája lesz. Nem is tudtam eddig, de most, hogy így belegondolok tényleg olyan alkata van, mint egy táncosnak.
Ellel ketten maradtunk és tévé nézéssel ütöttük el az időt. De nem sokáig tartott, mivel hamarosan hallottuk, hogy nyitódik az ajtó.
- Jó estét fiatalooook! - húzta el az -ó betűt az ajtón belépő Louis. Csókkal köszöntötte barátnőjét. Nagyon aranyosak együtt. Eleanor is épp olyan bolond, mint Lou.
A banda többi tagja is belépett a hideg csípős őszi hidegből. Dideregve ültek le a kanapéra.
Mindenkinek csináltam jó meleg kakaót.
- Kész a kakaó! - kiabáltam ki a konyhából a többieknek, hogy jöjjenek be.
Mindenki kivitte a saját poharát és leültünk a nappaliba, ki a földre, ki a kanapéra, fotelba. Én a földön helyezkedtem el Louis mellett. Időközben Eleanor hazament, mert már sötét is volt kint, és Lou is aggódott, nehogy valami baja essen.
Zayn elment, és hozott mindenkinek pokrócot.
Még beszéltünk egy kicsit. A fiúk elmondták, hogy milyen napjuk volt, milyen dalokat vettek fel. Viszont aztán nekem kellett elmondanom, hogy miket vettem. Örömmel tettem számoltam be a fiúknak erről a csodás napról.
Este 10 fele mindenki visszavonulót fújt, és elmentünk aludni.
Mire elkészültem már lehetett vagy fél 11 és már nagyon fáradt voltam.
Fáradtan dőltem be az ágyamba, és olyan álmos voltam, hogy az álommanók hamar eljöttek értem.
