Nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet szeretnék kívánni Nektek! :) Érezzétek jól magatok ezen az estén, és használjátok ki ezt a pár órát 2013-ból! ;)
xoxoLexii
UI: Remélem jövőre is velem tartotok! :)
2013. december 31., kedd
2013. december 24., kedd
7. Memories
Drága olvasóim!
Nagyon köszönöm a kommenteket, remélem, hogy ezek után is lesznek, mert többet nem szeretnék kételkedni abban, hogy tovább írjam-e a blogomat! Remélem ez tovább is így marad! :)
A résszel hamarabb jöttem, mint igértem, mert ma délután mégis volt egy kis idő, de ez csak jót jelent. ;) Remélem tetszeni fog, és szeretné látni pár kommentet! :) Kiváncsi vagyok a véleményetekre ezzel a résszel kapcsolatban! :)
Jó olvasást!
xoxoLexii
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
Ajánlott zene:
,,Befogadtalak, mert olyan szerénynek és kedvesnek tűntél, hogy nem bírtalak volna ott hagyni. És úgy gondolom, hogy jól tettem. Valami azt súgta, hogy ne hagyjalak el. Hogy még szükségem lesz rád. - még mindig a lábamat tanulmányoztam, de erre a mondatra teljesen lesokkolódtam. "
Hirtelen kaptam fel a fejem ennek hallatán, és mélyen a szemébe néztem. Gyönyörű íriszeibe pillantva, csak megértést és zavart fedeztem fel. Nem tudtam megszólalni, de nem is volt rá szükség. Csak néztünk egymás szemeibe, és gondolkodtunk. Nem értettem, hogy miért mond nekem ilyet. Ilyen fontos lennék neki? Ezalatt a pár hét alatt tényleg egész jól kiismertük egymást, de ez nekem akkor is túl sok. Még soha nem kerültem ilyen szoros kapcsolatba egy fiúval. És azért azt le kell szögezni, hogy számomra ez csak barátság, de hogy ő mit érez azt nem tudom. Nem hiszem, hogy többet, mint kellene...
Már éreztem, hogy mindjárt lefagynak az ujjaim, mikor elkaptam a tekintetemet, és a földre szegeztem. Zayn megköszörülte a torkát.
- Fázol?
- Egy kicsit. - koccantak össze a fogaim.
Felhőtlenül nevette el magát kijelentésemen, mert tudta, hogy mindjárt jégkockává válok. Felállt, és a kezét nyújtotta felém.
- Hölgyem? - kérdezte udvarias stílusban, és még ráadásképp meg is hajolt előttem. Kacagva fogadtam el az udvarias gesztust, és együtt mentünk be a nappaliban lézengő fiúkhoz, a hideg elől menekülve. Igen, már november végén is nagyon hideg van, és csak egy pulcsiban kint lenni, kész horror.
A házba érve megkönnyebbülten sóhajtottam fel, egyrészt mert meleg volt, másrészt meg elég feszült volt a levegő, úgy, hogy csak ketten voltunk odakint.
- Mi újság fiatalok? - kérdezte Lou sejtelmesen vigyorogva.
- Semmi, de fejezd be a vigyorgást a hideg is kiráz tőle. - borzongtam meg kicsit túljátszva a szerepem. - Mit fogunk ma csinálni?
- Nekünk fellépésünk lesz egy díjátadón. Eljössz velünk? - ajánlotta fel Liam a lehetőséget.
- De jó, persze elmegyek! - vidultam fel, mert azt hittem, hogy egész este itthon fogunk ülni, és nézünk ki a fejünkből. - Hányra kell menni? - közben az órámra néztem ami 5 órát mutatott.
Harry mondta, hogy hétre kell menni, de már hatkor elkell indulni, mert London másik felén van. Dani és El is jön, és még értük is beugrunk.
Elmentem felöltözni. Nem igazán tudtam, hogy mit kéne felvennem, mert azért ez mégis csak egy díjátadó. Elkezdtem kutakodni az szekrényemben azok között a ruhák között, amiket még a lányokkal vásároltunk.
Végül egy fekete koktél ruha mellett döntöttem, mellé pedig egy fekete magassarkút, és egy ugyanilyen színű táskát választottam.
Már háromnegyed hat volt, mire készen lettem mindennel. A cipőmet a kezembe véve siettem le a többiekhez, mert ők már biztosan készen voltak. Igazam volt. Louis kivételével már mindenki lent ücsörgött a nappaliban. Smokingban voltak mindannyian, elég jól néztek ki. Nemsokára a Répakirály is megérkezett, így elindulhattunk. Először Eleanorért mentünk el, őt hamar felvettük, mert már elkészült, de Dani még nem volt kész, úgyhogy őrá egy kicsit kellett várnunk.
A helyszínre érve ezer meg ezer fotós gyülekezett a sztárokra várva. Mindig is utáltam a feltűnés. Nem hozzám való a tévében/rádióban szereplés. Ezt a tulajdonságomat a fiúk is megismerhették ebben a pár hétben, ugyanis rögtön a hátsó bejárathoz indultunk el. Hálásan mosolyogtam rájuk, mert figyelmesek, hogy észben tartották. Belépve egy hosszú folyosó vezetett be a terembe, ahol már a többi vendég foglalt helyet. Nekünk egy külön asztal volt kikészítve, ami a színpad bal oldalán helyezkedett el, hogy könnyebb legyen a fiúknak felmenniük a színpadra. Nagyon sok híres ember ment oda a fiúkhoz. Mivel én ezekkel a mai sztárokkal nem vagyok képben, nem nagyon tudok neveket mondani.
A díjátadó elkezdődött. A One Direction két díjnál volt jelölve, abból az egyiket meg is nyerték. Mi hárman a lányok nagyokat tapsolva és sikítozva örültünk a sikerüknek, hiszen ez nagy teljesítmény. Ki tudja mennyi díjat nyertek már pályafutásuk alatt.
Még hátra volt a fellépésük, ami az átadó legvégét jelentette. Ezek után már csak ilyen bálszerűség lesz, amin nem kötelező maradni, de a fiúk mondták, hogy maradni szeretnének, de mi is így gondoltuk, hogy legalább szórakozzunk egy kicsit, ha már elmentünk. Alkohol nem volt, csak pezsgő de azt se nagyon ittunk, mert valahogy haza kell majd mennünk. DJ irányította a zenéket, és jobbnál jobb slágereket rakott be. Irtó sokat táncoltunk, és iszonyatosan jól éreztem magam, nemcsak a buli miatt, hanem a közösség is nagyszerű volt.
Már javában tartott a buli, mikor éreztem, hogy a meleg miatt elkezdtem szédelegni. Nem gondoltam rosszra, hiszen nagyon meleg volt idebent, meg sokan is voltak, érthető volt, hogy egy kicsit rosszul vagyok. A legközelebb álló emberhez fordultam oda szólni, hogy kimegyek levegőzni, aki jelenesetben Nialler volt.
- Niall, mindjárt jövök, kimegyek levegőzni, kicsit szédülök!
- Minden rendben? Ne menjek veled? - aggódása mosolygásra késztetett, de fejemmel nemet intettem neki. Még láttam ahogyan féltően néz utánam, mikor elindultam ugyanahhoz az ajtóhoz, ahol bejöttünk.
Kiérve egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Azt hittem sose jutok ki. Bent fülledt meleg volt, és - mint mondtam - nem nagyon bírom a tömeget. Ahogy ezen töprengtem széjjelnéztem, mert nagy ricsajra/sikítozásra lettem figyelmes. Meg is leltem, honnan jön a hangzavar. Az épület mellett egy hatalmas nagy - leginkább tinilányokból álló - tömegre lettem figyelmes. Húha, ezek meg minek állnak itt? Hülye kérdés. Jó, hogy a sztárokra várnak.
Az egyik lány azt hitte, hogy őket figyelem, majd mikor tényleg megbizonyosodott arról, hogy valóban figyelem őket elindult felém. Míg sétált jobban megfigyeltem külsőleg. 15-16 éves lehetett, de lehet kevesebb. Nem tudom, de elég rossz érzés fogott el vele kapcsolatban, mert úgy nézett ki, mint egy plázacica. Ez nem valószínű, hogy jót jelent. Magassarkú cipője, kezében tartott giccses táska, és a fején lévő 2 tonna vakolat még jobban arra utalt, hogy vigyázzak vele.. Persze nem ítélhetem el, mert bár a smink fontos, de én azért nem vagyok az agyon sminkelés híve.
Mikor odaért hozzám, eléggé olyan érzésem volt, hogy nem nagyon kedvelhet.
- Te vagy az a csaj, aki a One Directionnel lakik? - kérdezte szemrehányóan.
- Igen. - néztem rá furán
- Hát elég gáz vagy! Ráakaszkodsz a fiúkra? És ők meg nem veszik észre, hogy csak kihasználod őket? Biztos elvetted az eszüket ezzel a 'szegény vagyok szánjatok meg' imiddzsel! Hát tudd meg, hogy a rajongók ezeket mind észreveszik! Mi tudjuk, hogy te csak egy olcsó ribanc vagy aki csak a pénzt akarja kicsalni a mi férjeinktől! - támadott nekem. Szavai késként hatoltak a szívembe. Tudom, hogy nem kéne rá hallgatnom, hiszen csak egy idegen, de attól még ok nélkül nekem támadni nem semmi...
- Én...Én...- dadogtam - Engem nem a pénz motivál... - csak ennyit bírtam kinyögni. Nem tudtam a kiscsaj szemébe nézni, mert nem akartam azzal a gyűlölettel szembenézni, ami az idegen lány szemében van.
- Hát, persze... - tette a kezét karba. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis senki nekem támadjon! Hirtelen haragomat nem tudtam visszatartani.
- Figyelj! Nem tudom mi jogon kezdted el papolni nekem a hülyeségeidet, de ezt nagyon gyorsan befejezheted! Velem nem beszélhet így egy ilyen kicsaj. Nem is ismered igazán a fiúkat, de már olyanokat feltételezel róluk, ami teljes mértékben hazugság. És ha most nem húzod el a formás kis fenekedet akkor azt nagyon megfogod bánni! - dühös tekintettel mordultam rá, de ebben a pillantban nem érdekeltek a következmények.
A lányt erre a mondatra nagyon felidegesíthettem, mert felemelte a kezét és pofont vágott. A hirtelen mozdulattól hátra hőköltem, de arra már nem gondoltam, hogy mögöttem fal van. Óriási fájdalmat éreztem a fejembe, mikor bevágtam a kőbe. Lecsúsztam a a hideg földre és a fájó testrészemhez emeltem a kezemet. Mikor a hajamhoz nyúltam nedvességet éreztem. A szemem elé raktam a kezem, hogy lássam. Vér. Már amúgy is éreztem, hogy szédülök, de mikor megláttam azt hittem elájulok. Felnéztem, és láttam, hogy az idegen lány a sarkon befordul, és elfut. Megijedt. Ezen többet már nem tudtam gondolkodni, ugyanis olyan fájdalom hasított a fejem bal tájékára, hogy azt hittem menten összeesek. Még hallottam, hogy nyikorogva kinyílik az ajtó, valaki a nevemen szólít, és puha kezét az arcomra helyezi de többet már észleltem, mert minden sötétségbe borult előttem.
Hol lehet már Lina? Niall szólt, hogy kiment levegőzni, de annak már legalább 20 perce. Kezdtem aggódni, ezért szóltam Liamnek. Mivel ő is aggódott, elmentünk arra, amerre Niall állítása szerint Lina ment. Kiléptünk a melegből a fagyos hideg decemberi télbe, kicsit megborzongtam, de ezzel nem tudtam foglalkozni, mert egyből megpillantottam a jéghideg földön fekvő Linát. Úristen, mi történhetett?
- Lina! - ordítottam torkom szakadtából, és az ájult testhez rohantam. Kezeim közé vettem törékeny arcát, és addig Liam befutott szólni a többiekhez. El se hiszem, hogy ez történt vele. Megint Ő. Annyi minden történt már vele, de most megint ő benne tettek kárt. Annyira el voltam foglalva, azon, hogy vigyázzak rá, hogy elfelejtettem felhívni a mentőt, de szerencsémre a kirohanó fiúk közül Harrynek már a kezében volt a telefon, és tárcsázta a mentősök számát. Nem érzékeltem semmit magam körül, csak néztem Lina nyugodtnak tűnő arcát és vártam a be nem következő csodára. Arra, hogy Lina kinyissa gyönyörű barna szemeit, és rám mosolyogjon. Tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni, de reménykedtem. A remény hal meg utoljára.
Több órának tűnő percek múltán, meghallottam a sziréna hangját, és láttam, ahogyan bekanyarodik az utcára az ismerős, fehér autó. Leparkoltak előttünk, és 3 férfi pattant ki a kocsiból, és kezdtek el futni felénk. Én a még mindig ájult lány testét szorongatva sokkos állapotban néztem fel a mentősökre. Próbálták leszedni a kezeimet Lina kezéről, de én nem engedtem. Végül éreztem, hogy valaki felhúz a földről, és arébb húz.
- Ne! Nem akarok elmenni mellőle! - ellenálltam Harry karjainak, de olyan erősen tartott, hogy nem jártam sikerrel.
- Héj, haver nyugi, mindannyian aggódunk érte, de el kell mennie a kórházba. Utána megyünk mi is! - nyugtatott meg. Valamilyen szinten sikerült, nem kapálóztam, de még mindig nem tudtam teljes mértékben megnyugodni.
A helyszínre érve ezer meg ezer fotós gyülekezett a sztárokra várva. Mindig is utáltam a feltűnés. Nem hozzám való a tévében/rádióban szereplés. Ezt a tulajdonságomat a fiúk is megismerhették ebben a pár hétben, ugyanis rögtön a hátsó bejárathoz indultunk el. Hálásan mosolyogtam rájuk, mert figyelmesek, hogy észben tartották. Belépve egy hosszú folyosó vezetett be a terembe, ahol már a többi vendég foglalt helyet. Nekünk egy külön asztal volt kikészítve, ami a színpad bal oldalán helyezkedett el, hogy könnyebb legyen a fiúknak felmenniük a színpadra. Nagyon sok híres ember ment oda a fiúkhoz. Mivel én ezekkel a mai sztárokkal nem vagyok képben, nem nagyon tudok neveket mondani.
A díjátadó elkezdődött. A One Direction két díjnál volt jelölve, abból az egyiket meg is nyerték. Mi hárman a lányok nagyokat tapsolva és sikítozva örültünk a sikerüknek, hiszen ez nagy teljesítmény. Ki tudja mennyi díjat nyertek már pályafutásuk alatt.
Még hátra volt a fellépésük, ami az átadó legvégét jelentette. Ezek után már csak ilyen bálszerűség lesz, amin nem kötelező maradni, de a fiúk mondták, hogy maradni szeretnének, de mi is így gondoltuk, hogy legalább szórakozzunk egy kicsit, ha már elmentünk. Alkohol nem volt, csak pezsgő de azt se nagyon ittunk, mert valahogy haza kell majd mennünk. DJ irányította a zenéket, és jobbnál jobb slágereket rakott be. Irtó sokat táncoltunk, és iszonyatosan jól éreztem magam, nemcsak a buli miatt, hanem a közösség is nagyszerű volt.
Már javában tartott a buli, mikor éreztem, hogy a meleg miatt elkezdtem szédelegni. Nem gondoltam rosszra, hiszen nagyon meleg volt idebent, meg sokan is voltak, érthető volt, hogy egy kicsit rosszul vagyok. A legközelebb álló emberhez fordultam oda szólni, hogy kimegyek levegőzni, aki jelenesetben Nialler volt.
- Niall, mindjárt jövök, kimegyek levegőzni, kicsit szédülök!
- Minden rendben? Ne menjek veled? - aggódása mosolygásra késztetett, de fejemmel nemet intettem neki. Még láttam ahogyan féltően néz utánam, mikor elindultam ugyanahhoz az ajtóhoz, ahol bejöttünk.
Kiérve egy nagyot szippantottam a friss levegőből. Azt hittem sose jutok ki. Bent fülledt meleg volt, és - mint mondtam - nem nagyon bírom a tömeget. Ahogy ezen töprengtem széjjelnéztem, mert nagy ricsajra/sikítozásra lettem figyelmes. Meg is leltem, honnan jön a hangzavar. Az épület mellett egy hatalmas nagy - leginkább tinilányokból álló - tömegre lettem figyelmes. Húha, ezek meg minek állnak itt? Hülye kérdés. Jó, hogy a sztárokra várnak.
Az egyik lány azt hitte, hogy őket figyelem, majd mikor tényleg megbizonyosodott arról, hogy valóban figyelem őket elindult felém. Míg sétált jobban megfigyeltem külsőleg. 15-16 éves lehetett, de lehet kevesebb. Nem tudom, de elég rossz érzés fogott el vele kapcsolatban, mert úgy nézett ki, mint egy plázacica. Ez nem valószínű, hogy jót jelent. Magassarkú cipője, kezében tartott giccses táska, és a fején lévő 2 tonna vakolat még jobban arra utalt, hogy vigyázzak vele.. Persze nem ítélhetem el, mert bár a smink fontos, de én azért nem vagyok az agyon sminkelés híve.
Mikor odaért hozzám, eléggé olyan érzésem volt, hogy nem nagyon kedvelhet.
- Te vagy az a csaj, aki a One Directionnel lakik? - kérdezte szemrehányóan.
- Igen. - néztem rá furán
- Hát elég gáz vagy! Ráakaszkodsz a fiúkra? És ők meg nem veszik észre, hogy csak kihasználod őket? Biztos elvetted az eszüket ezzel a 'szegény vagyok szánjatok meg' imiddzsel! Hát tudd meg, hogy a rajongók ezeket mind észreveszik! Mi tudjuk, hogy te csak egy olcsó ribanc vagy aki csak a pénzt akarja kicsalni a mi férjeinktől! - támadott nekem. Szavai késként hatoltak a szívembe. Tudom, hogy nem kéne rá hallgatnom, hiszen csak egy idegen, de attól még ok nélkül nekem támadni nem semmi...
- Én...Én...- dadogtam - Engem nem a pénz motivál... - csak ennyit bírtam kinyögni. Nem tudtam a kiscsaj szemébe nézni, mert nem akartam azzal a gyűlölettel szembenézni, ami az idegen lány szemében van.
- Hát, persze... - tette a kezét karba. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kis senki nekem támadjon! Hirtelen haragomat nem tudtam visszatartani.
- Figyelj! Nem tudom mi jogon kezdted el papolni nekem a hülyeségeidet, de ezt nagyon gyorsan befejezheted! Velem nem beszélhet így egy ilyen kicsaj. Nem is ismered igazán a fiúkat, de már olyanokat feltételezel róluk, ami teljes mértékben hazugság. És ha most nem húzod el a formás kis fenekedet akkor azt nagyon megfogod bánni! - dühös tekintettel mordultam rá, de ebben a pillantban nem érdekeltek a következmények.
A lányt erre a mondatra nagyon felidegesíthettem, mert felemelte a kezét és pofont vágott. A hirtelen mozdulattól hátra hőköltem, de arra már nem gondoltam, hogy mögöttem fal van. Óriási fájdalmat éreztem a fejembe, mikor bevágtam a kőbe. Lecsúsztam a a hideg földre és a fájó testrészemhez emeltem a kezemet. Mikor a hajamhoz nyúltam nedvességet éreztem. A szemem elé raktam a kezem, hogy lássam. Vér. Már amúgy is éreztem, hogy szédülök, de mikor megláttam azt hittem elájulok. Felnéztem, és láttam, hogy az idegen lány a sarkon befordul, és elfut. Megijedt. Ezen többet már nem tudtam gondolkodni, ugyanis olyan fájdalom hasított a fejem bal tájékára, hogy azt hittem menten összeesek. Még hallottam, hogy nyikorogva kinyílik az ajtó, valaki a nevemen szólít, és puha kezét az arcomra helyezi de többet már észleltem, mert minden sötétségbe borult előttem.
Zayn szemszöge
- Lina! - ordítottam torkom szakadtából, és az ájult testhez rohantam. Kezeim közé vettem törékeny arcát, és addig Liam befutott szólni a többiekhez. El se hiszem, hogy ez történt vele. Megint Ő. Annyi minden történt már vele, de most megint ő benne tettek kárt. Annyira el voltam foglalva, azon, hogy vigyázzak rá, hogy elfelejtettem felhívni a mentőt, de szerencsémre a kirohanó fiúk közül Harrynek már a kezében volt a telefon, és tárcsázta a mentősök számát. Nem érzékeltem semmit magam körül, csak néztem Lina nyugodtnak tűnő arcát és vártam a be nem következő csodára. Arra, hogy Lina kinyissa gyönyörű barna szemeit, és rám mosolyogjon. Tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni, de reménykedtem. A remény hal meg utoljára.
Több órának tűnő percek múltán, meghallottam a sziréna hangját, és láttam, ahogyan bekanyarodik az utcára az ismerős, fehér autó. Leparkoltak előttünk, és 3 férfi pattant ki a kocsiból, és kezdtek el futni felénk. Én a még mindig ájult lány testét szorongatva sokkos állapotban néztem fel a mentősökre. Próbálták leszedni a kezeimet Lina kezéről, de én nem engedtem. Végül éreztem, hogy valaki felhúz a földről, és arébb húz.
- Ne! Nem akarok elmenni mellőle! - ellenálltam Harry karjainak, de olyan erősen tartott, hogy nem jártam sikerrel.
- Héj, haver nyugi, mindannyian aggódunk érte, de el kell mennie a kórházba. Utána megyünk mi is! - nyugtatott meg. Valamilyen szinten sikerült, nem kapálóztam, de még mindig nem tudtam teljes mértékben megnyugodni.
***
A következő 1 óra szinte teljesen kiesett. Nem emlékszem semmire. Arra sem, hogy, hogy kerültünk a kórházba. Nem láttam magam előtt semmi mást, csak Lina tehetetlen testét, ahogyan ernyedten fekszik a földön.
Már legalább 30 perce ültünk ott néma csendben a szoba előtt, ahol Linát ápolják, mikor az orvos lépett ki a szoba ajtaján.
- Jó napot, Dr. Benett vagyok. Maguk Lina Thomson hozzátartozói? - nézett ránk a kórlapjai fölött. Azonnal felpattantam a rozoga műanyag kórházi székről, és az orvos mellé léptem. Nem csak én tettem így. A többi 4 fiú, már ugyanúgy ott álltam mellettem.
- Igen, a barátai vagyunk. - Liam volt, aki válaszolt a kérdésre. Én nem bírtam volna megszólalni. A szám teljesen kiszáradt, de semmi pénzért nem mozdultam volna el Lina szobája mellől, egy pohár vízért. - Mi baja van?
- Pontosan nem tudjuk, csak azt, hogy a bal féltekéje súlyosan sérült, a fej beverése során. Semmit sem tudunk biztosan, lehet, hogy károsodott az agy, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha a kisasszony felébred. - nézett ránk komolyan. Egy kicsit meg könnyebbültem, hiszen nincsen nagyobb baja.
- Belehet hozzá menni? - kérdezte Niall.
- Igen, menjenek, nyugodtan.
Mind az öten, beiramodtunk abba az egy kicsi szobába, várva, hogy Lina felébredjen. Azt hiszem ez órákig tartó várakozásra számíthatunk...
Már legalább 30 perce ültünk ott néma csendben a szoba előtt, ahol Linát ápolják, mikor az orvos lépett ki a szoba ajtaján.
- Jó napot, Dr. Benett vagyok. Maguk Lina Thomson hozzátartozói? - nézett ránk a kórlapjai fölött. Azonnal felpattantam a rozoga műanyag kórházi székről, és az orvos mellé léptem. Nem csak én tettem így. A többi 4 fiú, már ugyanúgy ott álltam mellettem.
- Igen, a barátai vagyunk. - Liam volt, aki válaszolt a kérdésre. Én nem bírtam volna megszólalni. A szám teljesen kiszáradt, de semmi pénzért nem mozdultam volna el Lina szobája mellől, egy pohár vízért. - Mi baja van?
- Pontosan nem tudjuk, csak azt, hogy a bal féltekéje súlyosan sérült, a fej beverése során. Semmit sem tudunk biztosan, lehet, hogy károsodott az agy, de ezt csak akkor tudjuk meg, ha a kisasszony felébred. - nézett ránk komolyan. Egy kicsit meg könnyebbültem, hiszen nincsen nagyobb baja.
- Belehet hozzá menni? - kérdezte Niall.
- Igen, menjenek, nyugodtan.
Mind az öten, beiramodtunk abba az egy kicsi szobába, várva, hogy Lina felébredjen. Azt hiszem ez órákig tartó várakozásra számíthatunk...
***
Éjjel fél egy lehetett, és mi már szintem hulla fáradtan ültünk a fotelekbe. Páran már el is aludtak, csak én nem tudtam aludni. Bennem volt a félelem, hogy mi van ha nem fog felébredni? Erre még gondolni is rossz. Az elmúlt hetekben annyira hozzászoktunk a jelenlétéhez, hogy most már szinte elképzelhetetlen lenne az életünk nélküle. Ahogy ezeken morfondíroztam, hirtelen mozgolódásra lettem figyelmes a mellettem lévő ágyon. Lina ébredezett mellettem. Egyből mellette termettem és szólongatni kezdtem.
- Lina! Lina, ébren vagy? - láttam, ahogy próbálja kinyitni a szemét, de mikor meglátta a fényt, gyorsan vissza is csukta.
A szólongatásomra a fiúk is felkeltek, és ők is az ágy mellé tömörültek. Közben már megnyomtam a nővérhívót.
Lina pár perc után lassan kinyitotta a szemét, és csodálkozva nézett ránk. Mikor meglátta gyönyörű szemeit, nagy kő esett le a szívemről. Felébredt!
A nővér és a doktor hamarosan megérkezett. Lina felakart tápászkodni, de nem engedtük neki, hiszem még csak most kelt fel. Pár percig gondolkodott, majd amit ezután mondott azt sose fogom elfelejteni.
- Mi történt? És egyáltalán kik vagytok ti? Ismerjük egymást? Hol vannak a szüleim?
Kellemes ünnepeket!
Drága olvasóim! :)
1. Nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok nektek! :) Legyen békés, boldog ünnepetek családotokkal! :)
2. Ma van a világ legeslegcsodálatosabb fiú szülinapja! :) Nagyon-nagyon boldog 22. születésnapot Louis William Tomlinson! :) <3
UI: A rész nem tudom, hogy mikor fog felkerülni... Már félig készen van, csak szeretném, hogy minél tökéletesebbre sikerüljön! A héten, szinte biztos, hogy nem lesz kész, mivel nem leszünk itthon, de ígérem sietek! :)
Ölel titeket: Lexii
1. Nagyon boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok nektek! :) Legyen békés, boldog ünnepetek családotokkal! :)
2. Ma van a világ legeslegcsodálatosabb fiú szülinapja! :) Nagyon-nagyon boldog 22. születésnapot Louis William Tomlinson! :) <3
UI: A rész nem tudom, hogy mikor fog felkerülni... Már félig készen van, csak szeretném, hogy minél tökéletesebbre sikerüljön! A héten, szinte biztos, hogy nem lesz kész, mivel nem leszünk itthon, de ígérem sietek! :)
Ölel titeket: Lexii
2013. december 19., csütörtök
Sajnálom!
Drága olvasóim!
Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de alig érkeznek a kommentek az egyes részekhez, ami nekem nagyon rosszul esik, mert nem szeretném magamnak írni ezt a blogot, és nem tudom, hogy folytassam-e, vagy sem.
Nem szeretnék könyörögni, de légyszíves írjatok a fejezetekhez, hideget/meleget, mindegy, hogy mit, csak tudjam, hogy van aki olvassa. Igen, van 15 rendszeres olvasóm, amit nagyon köszönök, de attól még a helyzet akkor sem jó...
Szeretném, ha pár komment lenne, és addig amíg a 6. fejezethez nem érkezik több, addig nem fogom felrakni a 7. fejezetet! Sajnálom, hogy így kell döntenem, de nem fogok magamnak írni!
Köszönöm a megértést!
xoxoLexii
2013. december 11., szerda
6. Kételyek
Drága olvasóim!
Nagyon boldog vagyok, hiszen elértük a több, mint 3000 oldalmegjelenítést, és már van 11 rendszeres olvasóm! :) El se tudjátok hinni, hogy ez nekem mennyit számít! :)
Viszont nem nagyon vannak kommentek amiknek viszont nem örülök, mert nem tudom, hogy van-e értelme folytatni ezt a blogod. Nem magamnak szeretném írni! Csak annyit kell leírni, hogy tetszett, vagy sem. Szeretném, ha ehhez a részhez érkezne pár...
Nagyon boldog vagyok, hiszen elértük a több, mint 3000 oldalmegjelenítést, és már van 11 rendszeres olvasóm! :) El se tudjátok hinni, hogy ez nekem mennyit számít! :)
Viszont nem nagyon vannak kommentek amiknek viszont nem örülök, mert nem tudom, hogy van-e értelme folytatni ezt a blogod. Nem magamnak szeretném írni! Csak annyit kell leírni, hogy tetszett, vagy sem. Szeretném, ha ehhez a részhez érkezne pár...
xoxoLexii
UI: A részhez jó olvasást! :)
________________________________________________________________________
________________________________________________________________________
Ajánlott zene:
Demi Lovato - Neon Lights
Demi Lovato - Neon Lights
2 héttel később
Lina szemszöge
Már több, mint két hét telt el azóta, hogy láttam azt a képet az interneten. Azóta sok minden történt.
Zaynnek elmondtam, hogy mit találtam a gépen, és, hogy én kezdek félni, de ő azt mondta, hogy túlreagálom, és, hogy nem kell, hogy féljek, mert úgyse bánthat senki sem. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy tényleg én érzem ezt túl félelmetesnek? Mert bár még annyira nem terjedtek el a hírek, de ebből én azt következtetem le, hogy a rajongók mindenre képesek. A fiúk mesélték valamelyik este, hogy volt már arra példa, hogy valaki megnyalta Harrynek az arcát. Én nem tudom, hogy ki az a bolond aki erre képes!
Visszatérve az előző témára, nem tudom, hogy mit higgyek. Lehet az lenne a legjobb, ha nem foglalkoznék az utálkozó levelekkel, mert van egy pár. Az előző hetekben valamikor naponta van amikor kétnaponta nézegettem a friss híreket, és láttam hideget, meleget. Valahol azt írták, hogy szimpatikus vagyok valahol azt, hogy undorító amit csinálok. Valahonnan az is kiderült, hogy árva, szegény vagyok, úgyhogy emiatt is gúnyt űztek belőlem. Nem mondom rosszul esett, de ezt próbáltam titkolni a fiúk elől, még csak az kéne, hogy elkezdjenek sajnálni. Semmi szükségem a szánakozásukra. Persze, örülök, hogy megkedveltek, de attól még nem vagyok óvodás, hogy gondoskodni kelljen rólam.
A munka egész jól megy. Ninával már nagyon jól összebarátkoztunk, már a fiúknak is bemutattam. Először nem is akarta elhinni, hogy a One Directionnál lakom, de mikor reggel a műszakom előtt besétáltam a kávézóba öt sráccal magam mellett, na akkor már elhitte. Először sikítórohamot kapott, mert, mint kiderült Directioner. Harold, mint mindig húzta szegény csajnak az agyát, de úgy látom Ninának bejött Harry. Már csak az a kérdés, hogy Harry mit gondol a lányról. Na majd elbeszélgetek én ennek a kettőnek a fejével.
A szobámba az ágyamon feküdve kopogást hallok. Dani lépett be az ajtón, nyomában Ellel. A kezeimmel megtámasztottam magamat, és feltornáztam magamat törökülésbe.
- Szia csajszi! - a köszöntés hallatán elmosolyodtam. Még mindig nagyon furcsa ez az egész. Régen se nagyon voltak barátaim. Mikor lettek volna? Mikor Anyukám, és Apukám szinte sehova se engedtek el? Megértem én, hogy féltettek, mert én is tudom nagyon jól, hogy milyenek a mai fiatalok, de attól még nem kellett volna börtönbe zárniuk. igen, börtönbe. Én nagyon is úgy éreztem, magam mintha be lennék szorítva négy fal közé. Szinte nem mehettem sehova, csak suliba, ergo nem is nagyon lettek barátaim/barátnőim.
- Sziasztok!
- Hallottuk mi történt. - nézett rám szomorúan El. A vásárlás óta a lányokkal nem is találkoztam, mert Elnek egy divatbemutatón kellett részt venni Párizsban, Daninek meg fellépése volt Amerikába, és még csak most értek haza. Még nem beszéltem senkivel se erről, kivéve Zaynnel, de az más hiszen ő fiú, és nekik teljesen más a gondolkodásuk.
- Figyi nem kell beparázni, mi is átéltük ezt. Nekünk is jöttek az utálkozó levelek, sőt, még most is írnak egy páran, de nem foglalkozunk velük. - ültek le mellém az ágyra. Eleanor megfogta a kezemet nyugtatás képen. Ők is átélték mindezt? Hogy bírták ki?
Mintha Dani olvasott volna a gondolataim közt.
- Nehezen viseltük el, de ott voltak velünk a fiúk, akik mindig felvidítottak. Nem engedték, hogy bántódásunk legyen. - valamelyest megnyugtatott amit mondott, mert legalább tudom, hogy nem leszek egyedül a bajban.
Még beszélgettünk egy kicsit, de ezt a témát már hanyagoltuk.
Miután a lányok elmentek, mert a fiúkkal találkoztak, így én is egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Ledőltem az ágyamra, és a fehér plafont fürkészve agyaltam az előbb hallottakon. 'Mit kéne tennem?' Minduntalan ez a kérdés cikázott a fejemben. El kéne mennem? Valószínűleg az lesz a legjobb megoldás, csak egy probléma van. A pénz. Mindig az a fránya pénz. Nincs miből lakást bérelnem, egy fontom sincs. A kávézóban a havi fizetésemet nem sokára megkapom és az talán elég lesz fedélt találni a fejem fölé. Majd meglátjuk...
A hasam hangos korgással jelezte, hogy enni vágyik. Leballagtam a lépcsőn, még mindig a gondolataimba merülve. A fiúk a kanapán terpeszkedtek kivéve Zaynt. Ő róla fogalmam sem volt hol van de nem is volt alkalmam megtudni, mert - mint mondtam - éhes vagyok, és ha nem eszek pár percen belül akkor menten éhen halok. Na jó, nem, de azért jó lenne már harapni valamit.
A konyhában csináltam magamnak szendvicset és töltöttem egy pohárba narancslevet. Nagyokat harapva pusztítottam be az ételt, majd szinte négy kortyolással megittam az üdítőt.
Levágtam magam Harry és Louis közé, mire két mérges szempárral találtam szembe magam.
- Jó, oké tudom Larry Stylinsont nem szabad szétválasztanom. - emeltem fel a kezem védekezés képpen. Hazza jót mulatott a kijelentésemen. - Zayn hol van? - kérdeztem hirtelen.
- Szerintem a teraszon van. - mondta Niall fel se pillantva a telefonjáról.
Már több, mint két hét telt el azóta, hogy láttam azt a képet az interneten. Azóta sok minden történt.Zaynnek elmondtam, hogy mit találtam a gépen, és, hogy én kezdek félni, de ő azt mondta, hogy túlreagálom, és, hogy nem kell, hogy féljek, mert úgyse bánthat senki sem. Lehet, hogy igaza van? Lehet, hogy tényleg én érzem ezt túl félelmetesnek? Mert bár még annyira nem terjedtek el a hírek, de ebből én azt következtetem le, hogy a rajongók mindenre képesek. A fiúk mesélték valamelyik este, hogy volt már arra példa, hogy valaki megnyalta Harrynek az arcát. Én nem tudom, hogy ki az a bolond aki erre képes!
Visszatérve az előző témára, nem tudom, hogy mit higgyek. Lehet az lenne a legjobb, ha nem foglalkoznék az utálkozó levelekkel, mert van egy pár. Az előző hetekben valamikor naponta van amikor kétnaponta nézegettem a friss híreket, és láttam hideget, meleget. Valahol azt írták, hogy szimpatikus vagyok valahol azt, hogy undorító amit csinálok. Valahonnan az is kiderült, hogy árva, szegény vagyok, úgyhogy emiatt is gúnyt űztek belőlem. Nem mondom rosszul esett, de ezt próbáltam titkolni a fiúk elől, még csak az kéne, hogy elkezdjenek sajnálni. Semmi szükségem a szánakozásukra. Persze, örülök, hogy megkedveltek, de attól még nem vagyok óvodás, hogy gondoskodni kelljen rólam.
A munka egész jól megy. Ninával már nagyon jól összebarátkoztunk, már a fiúknak is bemutattam. Először nem is akarta elhinni, hogy a One Directionnál lakom, de mikor reggel a műszakom előtt besétáltam a kávézóba öt sráccal magam mellett, na akkor már elhitte. Először sikítórohamot kapott, mert, mint kiderült Directioner. Harold, mint mindig húzta szegény csajnak az agyát, de úgy látom Ninának bejött Harry. Már csak az a kérdés, hogy Harry mit gondol a lányról. Na majd elbeszélgetek én ennek a kettőnek a fejével.
A szobámba az ágyamon feküdve kopogást hallok. Dani lépett be az ajtón, nyomában Ellel. A kezeimmel megtámasztottam magamat, és feltornáztam magamat törökülésbe.
- Szia csajszi! - a köszöntés hallatán elmosolyodtam. Még mindig nagyon furcsa ez az egész. Régen se nagyon voltak barátaim. Mikor lettek volna? Mikor Anyukám, és Apukám szinte sehova se engedtek el? Megértem én, hogy féltettek, mert én is tudom nagyon jól, hogy milyenek a mai fiatalok, de attól még nem kellett volna börtönbe zárniuk. igen, börtönbe. Én nagyon is úgy éreztem, magam mintha be lennék szorítva négy fal közé. Szinte nem mehettem sehova, csak suliba, ergo nem is nagyon lettek barátaim/barátnőim.
- Sziasztok!
- Hallottuk mi történt. - nézett rám szomorúan El. A vásárlás óta a lányokkal nem is találkoztam, mert Elnek egy divatbemutatón kellett részt venni Párizsban, Daninek meg fellépése volt Amerikába, és még csak most értek haza. Még nem beszéltem senkivel se erről, kivéve Zaynnel, de az más hiszen ő fiú, és nekik teljesen más a gondolkodásuk.
- Figyi nem kell beparázni, mi is átéltük ezt. Nekünk is jöttek az utálkozó levelek, sőt, még most is írnak egy páran, de nem foglalkozunk velük. - ültek le mellém az ágyra. Eleanor megfogta a kezemet nyugtatás képen. Ők is átélték mindezt? Hogy bírták ki?
Mintha Dani olvasott volna a gondolataim közt.
- Nehezen viseltük el, de ott voltak velünk a fiúk, akik mindig felvidítottak. Nem engedték, hogy bántódásunk legyen. - valamelyest megnyugtatott amit mondott, mert legalább tudom, hogy nem leszek egyedül a bajban.
Még beszélgettünk egy kicsit, de ezt a témát már hanyagoltuk.
Miután a lányok elmentek, mert a fiúkkal találkoztak, így én is egyedül maradtam a szobámban a gondolataimmal. Ledőltem az ágyamra, és a fehér plafont fürkészve agyaltam az előbb hallottakon. 'Mit kéne tennem?' Minduntalan ez a kérdés cikázott a fejemben. El kéne mennem? Valószínűleg az lesz a legjobb megoldás, csak egy probléma van. A pénz. Mindig az a fránya pénz. Nincs miből lakást bérelnem, egy fontom sincs. A kávézóban a havi fizetésemet nem sokára megkapom és az talán elég lesz fedélt találni a fejem fölé. Majd meglátjuk...
A hasam hangos korgással jelezte, hogy enni vágyik. Leballagtam a lépcsőn, még mindig a gondolataimba merülve. A fiúk a kanapán terpeszkedtek kivéve Zaynt. Ő róla fogalmam sem volt hol van de nem is volt alkalmam megtudni, mert - mint mondtam - éhes vagyok, és ha nem eszek pár percen belül akkor menten éhen halok. Na jó, nem, de azért jó lenne már harapni valamit.
A konyhában csináltam magamnak szendvicset és töltöttem egy pohárba narancslevet. Nagyokat harapva pusztítottam be az ételt, majd szinte négy kortyolással megittam az üdítőt.
Levágtam magam Harry és Louis közé, mire két mérges szempárral találtam szembe magam.
- Jó, oké tudom Larry Stylinsont nem szabad szétválasztanom. - emeltem fel a kezem védekezés képpen. Hazza jót mulatott a kijelentésemen. - Zayn hol van? - kérdeztem hirtelen.
- Szerintem a teraszon van. - mondta Niall fel se pillantva a telefonjáról.
Kiérve az említett helyre tényleg ott ült Zayn a hintaszéken és egy szál cigit tartott a kezébe. A kinti kellemesen hideg levegő felfrissített. Az égre ködfátyol borult, jelezve, hogy mindjárt itt a december. A leheletünket már lehetett látni ha kifújtuk a levegőt.
Odaültem mellé, majd Zayn felnézve elmosolyodott, és kifújta a füstöt a szájából. Nem is tudtam, hogy cigizik, de nem fogom elítélni, mert régen én is a nikotin hatása alatt álltam.
- Szia! - halványan elmosolyodtam. - Nem fázol? - kérdeztem utalva arra, hogy kint mínuszok röpködnek, ő (mellesleg én is) egy pulcsiban van idekint.
Megrázta a fejét, majd a cigis dobozt felém tartva kínált meg vele. Kivettem belőle egyet, majd Zayn a tüzet alárakva segített meggyújtani. Igazából, régebben csak azért cigiztem, mert a szüleim semmit sem engedtek meg, és én, mint 'jó' tini, ha valamit nem engednek meg, akkor azt még jobban akarom.
Zaynnel nem beszéltünk sokat, mindketten a gondolatainkba voltunk merülve. Végül mégis csak én törtem meg a csendet.
- Kérdezhetek valamit? - suttogtam erőtlenül, mert még én sem voltam biztos benne, hogy meg merjem-e kérdezni.
- Mikor tiltottam meg neked, hogy nem kérdezz? - vigyorgott. Hupsz, ez igaz. Az összes vér az arcomba tódult.
- Jól van már! - löktem játékosan oldalba. Nagy levegőt vettem és kimondtam. - Miért fogadtál be? Miért nem hagytál ott azzal az idegennel? - néztem félve a szemébe. Muszáj megkérdeznem, tudni akarom a teljes igazságot!
Odaültem mellé, majd Zayn felnézve elmosolyodott, és kifújta a füstöt a szájából. Nem is tudtam, hogy cigizik, de nem fogom elítélni, mert régen én is a nikotin hatása alatt álltam.
- Szia! - halványan elmosolyodtam. - Nem fázol? - kérdeztem utalva arra, hogy kint mínuszok röpködnek, ő (mellesleg én is) egy pulcsiban van idekint.
Megrázta a fejét, majd a cigis dobozt felém tartva kínált meg vele. Kivettem belőle egyet, majd Zayn a tüzet alárakva segített meggyújtani. Igazából, régebben csak azért cigiztem, mert a szüleim semmit sem engedtek meg, és én, mint 'jó' tini, ha valamit nem engednek meg, akkor azt még jobban akarom.
Zaynnel nem beszéltünk sokat, mindketten a gondolatainkba voltunk merülve. Végül mégis csak én törtem meg a csendet.
- Kérdezhetek valamit? - suttogtam erőtlenül, mert még én sem voltam biztos benne, hogy meg merjem-e kérdezni.
- Mikor tiltottam meg neked, hogy nem kérdezz? - vigyorgott. Hupsz, ez igaz. Az összes vér az arcomba tódult.
- Jól van már! - löktem játékosan oldalba. Nagy levegőt vettem és kimondtam. - Miért fogadtál be? Miért nem hagytál ott azzal az idegennel? - néztem félve a szemébe. Muszáj megkérdeznem, tudni akarom a teljes igazságot!
Hosszú ideig csendben fürkészte az arcomat, és mikor már azt hittem meg se szólal, mégis megtette.
- Ez nagyon bonyolult... - összehúzott szemöldökkel meredt a távolba. Valamin nagyon gondolkozhatott. - Én se tudom, hogy mi vezérelt de úgy éreztem, hogy nekem meg kell, hogy mentselek. Mikor meghallottam a sikolyodat egyből odamentem és segítettem neked. Befogadtalak, mert olyan szerénynek és kedvesnek tűntél, hogy nem bírtalak ott hagyni. És úgy gondolom, hogy jól tettem. Valami azt súgta, hogy ne hagyjalak el. Hogy még szükségem lesz rád... - még mindig a lábamat tanulmányoztam, de erre a mondatra teljesen lesokkolódtam.
2013. december 4., szerda
5. Az első munkanap
Ajánlott zene:
Avicii - Wake me up
Lina szemszöge
Lina szemszöge
A világ legjobb dolga arra kelni, hogy az embernek az arcába süt a nap. Komolyan, hogy lehetek ennyire hülye, hogy szinte állandóan elfelejtem behúzni a sötétítőket?
Még legalább 10 percig lustálkodtam az ágyba, mire észbe kaptam. Ma milyen nap van? Az órára pillantva teljesen kétségbe estem. Hiszen ma hétfő van! Ez azt jelenti, hogy nekem pontosan 8- ra bent kell lennem kávézóban! Az órára pillantva láttam, hogy fél nyolc múlt. Extra gyorsasággal pattantam ki az ágyból és kezdtem el rohanni a fürdő felé. Útközben találkoztam az ásítozó Louissal.
- Hova-hova ilyen gyorsan? - nézett rám felhúzott szemöldökökkel.
- El fogok késni! - ziláltam teljesen pánikba esve. Nem késhetek el a legelső munkanapomról! Még így is csak próbaidőn vagyok...
- Mégis hová? - kíváncsiskodott tovább a még félálomban lévő fiú.
- Szerinted? - jó nem akartam bunkó lenni, de ez mégis csak arra sikeredett. - Dolgozni! - hagytam magára.
A fürdőben rendbe raktam a szénaboglyát a fejemen és fogat mostam. Ezután visszamentem a szobámba és a tegnap vásárolt ruhák közül felvettem az egyiket.
Az óra már 7:50-et mutatott. Nem fogok beérni! Reggelizni, biztos, hogy nem fogok, mert akkor tuti, hogy elkések. Nekem, is pont ma kellett elaludnom.
Leszáguldottam a lépcsőn, Zaynt keresve. A nappaliban nem találtam, ezért elindultam a konyhába, remélve, hogy ott találom. Bingó. Éppen evett, de ez engem most egy cseppet sem érdekelt. Felkaptam egy almát a gyümölcstálból, elmotyogtam mindenkinek egy 'jó reggeltet', és már rohantam is. Vagyis csak volna.
- Minek rohansz? - kérdezte Zayn tele szájjal. - Ja, tényleg te már ma dolgozol. - vigyorgott gúnyosan. Erre csak a szememet forgattam.
Liam, jött le a lépcsőn, aki Louistól megtudta, hogy dolgozni kell mennem, és hogy késésben vagyok, ezért felajánlotta, hogy elvisz. Nagyot sóhajtva köszöntem meg, mert megmentette az állásomat. Ezért az adósa vagyok.
Mindenkitől elköszöntünk, majd beszálltunk a kocsijába. Már tudta, hogy merre kell menni, mert gyakran szoktak odamenni a fiúkkal. A kávézóhoz érve, kipattantam a kocsiból.
- Köszönöm, Liam! - hálálkodtam, már vagy ezredjére.
Berohantam a kávézóba, és beléptem az ajtón. A csengő ugyanúgy csengett, mint tegnap. Nina ugyanúgy állt, mint pénteken. Ahogy meglátott vad integetésbe kezdett.
- Szia Lina! De örülök, hogy jöttél, azt hittem már nem is jössz! - kezdett el fecsegni. Azt hiszem, hogy nagyon jóba leszünk. Bár az igaz, hogy szinte be nem áll a szája, de annyi baj legyen.
Elkezdtem magyarázni, hogy igazából elaludtam, és azért késtem. Ez annyira nem érdekelte, inkább örült annak, hogy beértem. Elindultam abba az irányba, amerre a múltkor is mentünk. Kopogtam majd benyitottam. A leendő főnököm beinvitált, majd elmagyarázta, hogy mit hogyan kéne majd csinálnom. Először is adott egy egyenruhát, amit majd mindig viselnem kell ha felszolgálok. Nekem lényegében csak annyi lesz ma a dolgom, hogy felveszem a rendeléseket, és ki kell vinnem, majd a pénzt is el kell hoznom. Nem nagy dolog, szerintem hamar belefogok jönni.
Az átöltözés után már kezdhettem is. Először egy öreg nénihez mentem oda.
- Jó reggelt kívánok! Mit adhatok! - kérdeztem udvariasan. Megmondta, hogy mit kér, majd én megmondva, hogy pár perc és hozom, elsiettem. Ninának megmondtam, hogy mi is kéne, aki rögtön hozta is. Odavittem a néninek aki, örömmel fogadva a kávéját és a sütijét.
Nagyjából az egész napom így telt. Furábbnál furább fazonoknak kellett kivinnem a rendelésüket, de hát nekem nem ezt kell néznem.
Már majdnem lejárt a munkaidőm, amikor láttam, hogy 5 kapucnis srác lép be az ajtón. Az ajtó melletti sarok asztalhoz ültek le. Mosolyogva indultam el, hogy megkérdezzem, mi járatban vannak itt, meg persze, hogy mit kérnek.
- Sziasztok! - vigyorogtam rájuk.
- Szia Kicsiláány! - Igen, Louis volt. Nem tudom, miért hív így. Na jó tudom. Azért, mert csak 165 cm vagyok, az még nem jelenti azt, hogy kicsi vagyok. Inkább ők a magasak.
- Hééj, nem vagyok kicsi. - próbáltam durcás fejet vágni, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
Mindenki jól szórakozott az én káromon.
- Mi szél hozott erre titeket? - ó, milyen költői vagy Lina!
- Gondoltuk meglátogatunk téged, ne legyél olyan egyedül. - csak Liam figyelt rám, mert a többiek mind röhögtek Lou hülyeségén. Még Zayn is. Szerintem már megbékélt a helyzettel, hogy én biztos, hogy fogok dolgozni. Remélem, mert nekem nagyon nincs kedvem rosszba lenni vele.
Nem tudtam velük sokáig beszélni, hisz hív a kötelesség. Mivel már csak 10 percem volt hátra, még kivittem a rendeléseket a fiúknak (Niall annyit rendelt, hogy kétszer kellett fordulnom!), majd elmentem átöltözni, de előtte bementem Mrs. Smith irodájába.
- Elnézést, lejárt a munkaidő, mehetek? - kérdeztem, de láttam, hogy megzavartam, mert éppen telefonált.
- Persze, menjél, majd holnap találkozunk. - ennyivel le is rendezte.
Átöltöztem, és kimentem a fiúkhoz. Leültem Harry mellé, aki éppen egy csokis sütit majszolt. Ennek eredményeként tiszta csoki volt az arca. Én ezen jót virultam, ő már kevésbé.
A srácok megettek mindent, még Nialler is (!), így elindultunk haza.
Út közben, Boo Bear nagyon jól elszórakoztatott minket, hála kiváló humorának. De komolyan, olyan hülyeségéket tud benyögni, hogy az valami hihetetlen. Már fájt a hasam a sok röhögéstől. Niall egész úton nyavalygott, hogy fáj a hasa. Mindenki lehordta, hogy minek evett annyit.
Belépve a házba kellemes meleg fogadott. Kint már mínuszok röpködtek, elvégre holnaptól december van.
Mindenki a kanapén punnyadva nézte a tv műsort, kivéve Liamat, aki fáradságra hivatkozva elment lefeküdni aludni. Én is úgy döntöttem, hogy követem példáját.
- Na jól van srácok, én azt hiszem megyek aludni. Elvégre eléggé elfáradtam ma. - vigyorogtam rájuk. - Sziasztok! Ja, és Zayn megkaphatom egy kicsit a laptopodat? - utaltam az asztalon lévő gépre, amiről tudtam, hogy Zayné, mert a múltkor láttam a szobájában.
- Ühüm. - bólogatott.
Elvettem a gépet, majd már fent is voltam a szobámban. A fiúkról nézegettem híreket, és eléggé ledöbbentett amit láttam. Egy-két képen én is ott virítok a fiúk mellet. Ez a szöveg volt az egyik kép alatt, amin épeen Zaynnel vagyok..:
Az óra már 7:50-et mutatott. Nem fogok beérni! Reggelizni, biztos, hogy nem fogok, mert akkor tuti, hogy elkések. Nekem, is pont ma kellett elaludnom.
Leszáguldottam a lépcsőn, Zaynt keresve. A nappaliban nem találtam, ezért elindultam a konyhába, remélve, hogy ott találom. Bingó. Éppen evett, de ez engem most egy cseppet sem érdekelt. Felkaptam egy almát a gyümölcstálból, elmotyogtam mindenkinek egy 'jó reggeltet', és már rohantam is. Vagyis csak volna.
- Minek rohansz? - kérdezte Zayn tele szájjal. - Ja, tényleg te már ma dolgozol. - vigyorgott gúnyosan. Erre csak a szememet forgattam.
Liam, jött le a lépcsőn, aki Louistól megtudta, hogy dolgozni kell mennem, és hogy késésben vagyok, ezért felajánlotta, hogy elvisz. Nagyot sóhajtva köszöntem meg, mert megmentette az állásomat. Ezért az adósa vagyok.
Mindenkitől elköszöntünk, majd beszálltunk a kocsijába. Már tudta, hogy merre kell menni, mert gyakran szoktak odamenni a fiúkkal. A kávézóhoz érve, kipattantam a kocsiból.
- Köszönöm, Liam! - hálálkodtam, már vagy ezredjére.
Berohantam a kávézóba, és beléptem az ajtón. A csengő ugyanúgy csengett, mint tegnap. Nina ugyanúgy állt, mint pénteken. Ahogy meglátott vad integetésbe kezdett.
- Szia Lina! De örülök, hogy jöttél, azt hittem már nem is jössz! - kezdett el fecsegni. Azt hiszem, hogy nagyon jóba leszünk. Bár az igaz, hogy szinte be nem áll a szája, de annyi baj legyen.
Elkezdtem magyarázni, hogy igazából elaludtam, és azért késtem. Ez annyira nem érdekelte, inkább örült annak, hogy beértem. Elindultam abba az irányba, amerre a múltkor is mentünk. Kopogtam majd benyitottam. A leendő főnököm beinvitált, majd elmagyarázta, hogy mit hogyan kéne majd csinálnom. Először is adott egy egyenruhát, amit majd mindig viselnem kell ha felszolgálok. Nekem lényegében csak annyi lesz ma a dolgom, hogy felveszem a rendeléseket, és ki kell vinnem, majd a pénzt is el kell hoznom. Nem nagy dolog, szerintem hamar belefogok jönni.
Az átöltözés után már kezdhettem is. Először egy öreg nénihez mentem oda.
- Jó reggelt kívánok! Mit adhatok! - kérdeztem udvariasan. Megmondta, hogy mit kér, majd én megmondva, hogy pár perc és hozom, elsiettem. Ninának megmondtam, hogy mi is kéne, aki rögtön hozta is. Odavittem a néninek aki, örömmel fogadva a kávéját és a sütijét.
Nagyjából az egész napom így telt. Furábbnál furább fazonoknak kellett kivinnem a rendelésüket, de hát nekem nem ezt kell néznem.
Már majdnem lejárt a munkaidőm, amikor láttam, hogy 5 kapucnis srác lép be az ajtón. Az ajtó melletti sarok asztalhoz ültek le. Mosolyogva indultam el, hogy megkérdezzem, mi járatban vannak itt, meg persze, hogy mit kérnek.
- Sziasztok! - vigyorogtam rájuk.
- Szia Kicsiláány! - Igen, Louis volt. Nem tudom, miért hív így. Na jó tudom. Azért, mert csak 165 cm vagyok, az még nem jelenti azt, hogy kicsi vagyok. Inkább ők a magasak.
- Hééj, nem vagyok kicsi. - próbáltam durcás fejet vágni, de nem bírtam ki röhögés nélkül.
Mindenki jól szórakozott az én káromon.
- Mi szél hozott erre titeket? - ó, milyen költői vagy Lina!
- Gondoltuk meglátogatunk téged, ne legyél olyan egyedül. - csak Liam figyelt rám, mert a többiek mind röhögtek Lou hülyeségén. Még Zayn is. Szerintem már megbékélt a helyzettel, hogy én biztos, hogy fogok dolgozni. Remélem, mert nekem nagyon nincs kedvem rosszba lenni vele.
Nem tudtam velük sokáig beszélni, hisz hív a kötelesség. Mivel már csak 10 percem volt hátra, még kivittem a rendeléseket a fiúknak (Niall annyit rendelt, hogy kétszer kellett fordulnom!), majd elmentem átöltözni, de előtte bementem Mrs. Smith irodájába.
- Elnézést, lejárt a munkaidő, mehetek? - kérdeztem, de láttam, hogy megzavartam, mert éppen telefonált.
- Persze, menjél, majd holnap találkozunk. - ennyivel le is rendezte.
Átöltöztem, és kimentem a fiúkhoz. Leültem Harry mellé, aki éppen egy csokis sütit majszolt. Ennek eredményeként tiszta csoki volt az arca. Én ezen jót virultam, ő már kevésbé.
A srácok megettek mindent, még Nialler is (!), így elindultunk haza.
Út közben, Boo Bear nagyon jól elszórakoztatott minket, hála kiváló humorának. De komolyan, olyan hülyeségéket tud benyögni, hogy az valami hihetetlen. Már fájt a hasam a sok röhögéstől. Niall egész úton nyavalygott, hogy fáj a hasa. Mindenki lehordta, hogy minek evett annyit.
Belépve a házba kellemes meleg fogadott. Kint már mínuszok röpködtek, elvégre holnaptól december van.
Mindenki a kanapén punnyadva nézte a tv műsort, kivéve Liamat, aki fáradságra hivatkozva elment lefeküdni aludni. Én is úgy döntöttem, hogy követem példáját.
- Na jól van srácok, én azt hiszem megyek aludni. Elvégre eléggé elfáradtam ma. - vigyorogtam rájuk. - Sziasztok! Ja, és Zayn megkaphatom egy kicsit a laptopodat? - utaltam az asztalon lévő gépre, amiről tudtam, hogy Zayné, mert a múltkor láttam a szobájában.
- Ühüm. - bólogatott.
Elvettem a gépet, majd már fent is voltam a szobámban. A fiúkról nézegettem híreket, és eléggé ledöbbentett amit láttam. Egy-két képen én is ott virítok a fiúk mellet. Ez a szöveg volt az egyik kép alatt, amin épeen Zaynnel vagyok..:
"Szombaton délelőtt láttuk Zayn Malikot (20) egy ismeretlen lánnyal. Vajon kilehet ez a titokzatos lány? Egy új barátnő? Valószínűleg, mert nem rég érkezett a hír, hogy Perrie Edwards (20) és Zayn Malik szakítottak. Mellesleg ez az új lány és Zayn nagyon jól néznek ki egymás mellett. Na, de vajon mit szólnak ehhez a rajongók? Mi lesz a sorsa a titokzatos lánynak...? "
Nem hittem a szememnek. Hogy lehet az, hogy alig 3 napja ismerem a fiúkat és már a címlapokon vagyunk? Ezt nem hiszem el. Ezek után, hogy lépjek ki az utcára? Lerohannak a rajongók...
Egész fürdés közben ezen járt az agyam, és eldöntöttem, hogy holnap első dolgom lesz ezt megbeszélni Zaynnel.
Kételyek közt, és fájó fejjel (a sok gondolkodás miatt) aludtam el, remélve, hogy a holnap jobb lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)