Drága olvasóim!
Itt az új rész, sajnálom, hogy ilyen sokára, de az a lényeg, hogy itt vagyok! :) Remélem tetszeni fog! :)Kommentelni ér!
Jó olvasást!
xxLexii
UI: Nézzetek be az új blogomba:
_______________________________________________________________________
A kocsi hangos zsibajjal fékezett le a hatalmas aréna előtt. Hát jó. Én naiv, azt gondoltam, hogy majd egy kis próbaterembe megyünk, ahol majd vidáman énekelgetnek a fiúk. De nem, most egy bazi nagy aréna előtt állok tátott szájjal, és próbálom megemészteni, hogy én bizony pár hét múlva ennek az épületnek a színpadán fogok fellépni. Még nem tudtam elhinni.
Itt az új rész, sajnálom, hogy ilyen sokára, de az a lényeg, hogy itt vagyok! :) Remélem tetszeni fog! :)
Jó olvasást!
xxLexii
UI: Nézzetek be az új blogomba:
IMPOSSIBLE DREAMS
Mostantól nem fogom mindig kiírni, hogy Lina szemszögéből van, hanem MINDIG az ő szemszögéből lesz írva a fejezet, de ha netán mégsem, akkor pedig ki fogom írni, hogy kiéből!!
 |
| Ajánlott zene: (x) |
A kocsi hangos zsibajjal fékezett le a hatalmas aréna előtt. Hát jó. Én naiv, azt gondoltam, hogy majd egy kis próbaterembe megyünk, ahol majd vidáman énekelgetnek a fiúk. De nem, most egy bazi nagy aréna előtt állok tátott szájjal, és próbálom megemészteni, hogy én bizony pár hét múlva ennek az épületnek a színpadán fogok fellépni. Még nem tudtam elhinni.
Harry mosolyogva karolta át a vállamat, és büszke mosollyal nézett végig az építményen.
- Nem tudod felfogni, ugye? - napszemüvegén át nézett rám hatalmas szemeivel, majd vállon veregetett. Én aprót bólintottam, és elindultam a fiúk után, akik már-már bosszúsan néztek ránk, mert el sem tudták képzelni, hogy hol maradunk ennyi ideig.
A bejáratnál két, nagy darab biztonsági őr ügyelt a rendre. Egyenruhájukon természetesen ott virított a BIZTONSÁGIAK szócska. Szinte mozdulatlanul álltak - ami természetes náluk -, de amikor megláttak minket, pontosabban engem, az egyik férfi közeledni kezdett, hogy szépen eltávolítson, mint 'betolakodót'. Nem tudta, hogy mit keresek én a One Direction mellett. Vagyis azt gondolta, hogy egy visítozó rajongó vagyok. Hát tévedett.
Automatikus léptem hátra párat, és emeltem magam elé a kezemet védekezés képpen.
- Rajongónak semmi keresnivalója nincs itt - na megmondtam, hogy azt hiszi.
Már emelt volna fel, hogy arrébb 'rakjon', de szerencsémre Liam védekezően mellém állt.
- Hé, hé, hé - csitítgatta az őrt. Időközben a másik szekuritis is ideballagott, gondolom észrevette, hogy valami nincs rendben. Én addig próbáltam kiszabadítani magam a fickó karmai közül, és ezért úgy festettem, mint egy ficánkoló, partra vetett hal. - Velünk van a lány, ő lesz a billentyűsünk - Látszott rajtuk, hogy nem nagyon akarják elhinni, de mint egy végszóra elengedték a kezemet, és engedtek szabadon mozogni. Vetettem még egy nyerő pillantást a két férfira, mellyel azt sugalltam, hogy 'én nyertem'. Vigyorogva követtem a fiúkat, mert végtére is egész jó móka volt, hogy ki akartak dobni.
Gyors léptekkel haladtunk végig egy folyosón, ami elég zordnak mutatkozott. Sötét falai teljesen illettek egy arénához, ahogyan a a szürke padló is. Csekély légyszámú lámpáiból, csak néha-néha pislákolt fel az egyik, közben sercegő hangot hallatva. Miközben ezeket a dolgokat állapítottam meg, beértünk egy szobába. Mivel nem vettem észre, hogy a társaság többi tagjai megálltak, sikeresen neki mentem Niallnek.
- Ne haragudj! - hátra tántorodtam. Niall kedves mosollyal nézett rám, amelyből megállapítottam, hogy nem haragszik, és, hogy jót mulat rajtam, a bénázásomon.
A helyiség, amibe megérkeztünk kimondottan nyugalmat árasztott. Két kanapé, fotelek, és egy asztal volt elhelyezve, gondolom itt szoktak pihenni koncert előtt, után. Gyanúm beigazolódott. Lou elmesélte, hogy ez amolyan 'sztár-szoba', amit az ajtón lévő kis kitüntetés is mutat.
Miközben mi kényelmesen elhelyezkedtünk, az ajtón belépett egy általam már jól ismert egyén. Josh Parker. De nem bírom ezt az alakot! Kissé meglepődött mikor meglátott, de ezt hamar átváltotta az ellenszenv. Olyan gúnyosan nézett végig rajtam, hogy azt hittem mentem elsüllyedek. Nagyot sóhajtott, majd gondterhelten Liamre nézett. Gondolom tőle várta az értelmes választ. Hát azt várhatja akár élete végéig!
- Már megint magatokkal cipeltétek? Komolyan legközelebb én fogom őt elvinni valami gyerek vigyázóba, ha ennyire rátok akaszkodik - tárta szét a karját.
- Ha, ha ha - nevettem fel erőltetetten. Mindketten tudjuk, hogy egyikünk sem bírja a másikat. Ezzel nem tudunk mit kezdeni. - Most meg kellene sértődnöm? Egyáltalán nem kéne itt lennem, sőt még szívességet is teszek magának azzal, hogy ide fáradtam, mert ha nem tenném nem lenne a fiúknak turné. Csak is értük teszem. Tudja? - böktem látványosan mellkasba a férfit, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám. Ettől a mozdulattól kissé hátrébb lépett.
- Hogy? - sziszegte összeszorított fogai között, és kínosan nézett az öt csirke fogóra.
Mindegyik megkukult, egyikük sem mert megszólalni, gondolom féltek a következményektől. Végül Zayn volt olyan bátor, hogy szólásra nyitotta száját.
- Kiderült, hogy Lina kitűnően zongorázik, és mind az öten úgy gondoljuk, hogy nagyon jól helytállna a turnén, mint billentyűs - húzta ki magát, majd egy csábos mosolyt villantott felém.
- Jól van, majd megnézzük mit tud a kis csaj! - morogta, majd mérgesen kiviharzott a szobából.
A próba eszméletlenül jó volt. Szerintem ennél jobb délutánom rég nem volt. Miután Josh elrohant, hamarosan indulnunk kellett a színpad felé, ahol először a fiúk zene nélkül próbálták el a dalokat. Gyönyörűen szól a hangjuk, nagyon jól mutatnak a színpadon, és ha még ez nem lenne lenne elég, az egészet végig bohóckodták, élükön Louissal. Ezek után bemutattak engem sok-sok embernek, akikkel a következő pár hónapot fogom tölteni. Nagyon jó fej egy társaság az biztos. Nem fogok velük unatkozni.
Mivel nekem meg kellene tanulni minél hamarabb a zongora darabokat, hogy tudjam majd a turnén kísérni a fiúkat, Alexel (x), aki segít nekem betanítani a darabokat, elmentünk egy kicsi szobába, ahol nem várt rám más, mint egy gyönyörű, hatalmas, fekete zongora. Nagyon kedves, takaros szoba volt, tele zongoristák képeivel, akik - gondolom - még régebben jártak itt. A szoba stílusa semmiben sem különbözött a többitől, csak nekem még jobban tetszett, természetesen a zongora miatt. Alexal nagyon jól összehaverkodtunk, sokat lehet vele röhögni, akár csak a fiúkkal, akik most éppen a koerográfiát tanulják az egyes dalokhoz.
Már nagyban benne voltunk a gyakorlásban, és már épp kezdett menni a Half a heart című darabjuk, amikor belépett a terembe a híres-neves One Direction, és közölték, hogy indulunk haza, de ne búsuljak, mert holnapután újra jöhetek gyakorolni. Elbúcsúztam Alextől, majd elindultunk ki az arénából, az autóhoz.
Hazaérve, az órára nézve rájöttem, hogy már lassan tíz óra (kicsit elhúzódott a próba), így egy gyors tusolás után, elköszöntem a fiúktól, és felslattyogtam a szobámba, azzal a céllal, hogy aludni fogok.
A lépcsőn lefelé jőve, dúdolgatva vettem észre, hogy senki sincs itthon. Homlok ráncolva néztem körül az üres nappalin, hiányolva a zsivajt. Biztos el kellett menniük stúdiózni. Vállat vonva indultam a fürdőbe rendbe tenni magamat, mert én még pizsamába voltam, reggel révén. Kifésültem a szénagazalt a hajam helyén, és felöltöztem egy laza otthoni ruhába, mert nem terveztem elmenni sehova. Sminkeléssel nem vesződtem, mert értelmetlennek találtam otthonra. Miután végeztem a reggeli teendőimmel, elindultam a konyhába, mert a hasam nagyon üres volt, ugyanis tegnap késő este már nem volt energiám enni.
Dalolászva készítettem a tojásrántottát, mikor zajokat hallottam odafentről. Paranoiás lényem egyből arra gondolt, hogy valaki van a házba. Ettől a gondolattól eluralkodott rajtam a pánik, mert mi van, ha tényleg igaz? Gyorsan elhessegettem ezt az elképzelést, és tovább kavargattam a tojást, nehogy odaégjen. Ám ekkor valami óriásit puffant odafent valamelyik szobában. Na ebből elég! Megfogva az egyik serpenyőt, elindultam fölfele. Ez az eszköz tűnt a legmegfelelőbbnek annak érdekében, hogy megvédjem magam az állítólagos betörőtől. Bár még az is lehet, hogy csak egy madár repült be egy nyitva felejtett ablakon. Végül is, miért ne történhetne meg ilyen?
Halkan osontam fel a lépcsőn, és fokról fokra fellépve, egyre jobban elhatalmasodott rajtam a félelem. A hangok Zayn szobájából jöttek, így ezt a helyiséget céloztam meg. A serpenyőt fegyverként magam elé helyezve lopakodtam a szoba ajtaja elé, ami mögül motoszkálást hallottam. Már kész terv született a fejemben arról, hogy miként fogom leütni a rablót. Arra gondoltam, hogy mivel közvetlenül az ajtó előtt állhat, belököm azt, és jól agyon csapom. Na Lina, most, vagy soha! Remegve fújtam ki a levegőt, és még erősebben szorítottam a 'kardomat'.
Hirtelen berúgtam az ajtót, majd megláttam a háttal álló alakot. Azt tudni kell rólam, hogy ami először eszembe jut, azt egyből megvalósítom. Így történt ez most is, szépen hátulról ráugrottam az illetőre, és mind a ketten a földön kötöttünk ki, én rajta a tolvajon.
- Áááá! - üvöltöttem becsukott szemmel, mikor elkapta a kezemet.
- Jesszusom Lina, mégis mit művelsz? - hallottam az ismerős hangot, majd szépen lassan kinyitottam a szemem. Zayn feküdt alattam, és hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel nézett rám. Lassan kezdett leesni, hogy mi is történt valójában. Akit én betörőnek hittem, az igazából Zayn volt. És én, meg az a hülye nagy eszem, ráugrottam és halálra ijesztettem szegényt. Komolyan, hogy juthatott ilyen az eszembe? Hitetlenül, de még mindig egy kicsit sokkos állapotban nevettem el magam, saját hülyeségemen.
- Nem akarsz leszállni rólam? - haragosan, mégis édesen nézett rám, mire én zavartan, a hajamat birizgálva tápászkodtam fel, és segítettem neki is felállni.
- N-Ne haragudj, azt hittem betörtek, és meg akarnak ölni - szabadkoztam, mire ő is elröhögte magát, majd hirtelen magához húzott, és szorosan a karjaiba zárt. Annyira meglepődtem, hogy először vissza se ölelte, majd gyorsan észhez tértem, és én is átkaroltam.
- Hallod, de megijesztettél! - súgta a nyakamba, amitől a kirázott a hideg. Nevetve fúrtam a fejemet a nyakába, mert nem tudtam elhinni, hogy ekkora marhaságot csináltam. Miután egy kicsit megnyugodtam (már nem remegtem annyira) elhúzódtam a fiútól, és mosolyogva néztem bele mogyoróbarna szemeibe.
- Nem tudtam hol vagytok, nem találtalak titeket, és úgy gondoltam, hogy elmentetek próbálni, vagy stúdiózni - még mindig olyan közel voltunk egymáshoz, hogy érzetem a leheletét, miközben vette a levegőt. Alig bírtam beszélni, a hangom még így is remegett, miközben már megnyugodtam az előbb történtek után.
- A fiúk csak a boltba mentek, mert teljesen üres a hűtő, de nekem nem volt kedvem, így itt maradtam - adott elég logikus magyarázatot, majd megfordult, megfogta a kezemet, és elkezdett lefelé húzni a nappaliig, ahol mindketten leültünk a kanapéra, ahol egy ideig csendben ültünk, majd hirtelen füst szagot éreztem. Először nem tudtam mire vélni, majd hirtelen eszembe jutott. A tojás! Összenéztünk Zaynnel, majd én gyorsan felpattantam, és rohantam be a konyhába. A tojás ugyanúgy ott volt, ahol hagytam, annyi különbséggel, hogy nem sárga, hanem fekete volt. Hát ma nincs jó napom. Elzártam a gázt, kinyitottam az ablakokat, hogy ez a fullasztó füstszag cserélődjön ki friss levegővel. Kidobtam az égett tojást a kukába, a serpenyőt pedig bedobtam a mosogatógépbe.
Zayn az ajtófélfának dőlve, vigyorogva nézte szerencsétlenkedésemet, de nem jött volna segíteni. Miután mindennel végeztem, fáradtan néztem a srácra.
- Ma nincs jó napom - ismételtem meg az előbbi gondolatomat, majd őt kikerülve rogytam le a kanapéra.
- Nem baj, menjünk el valahova - csillogó szemekkel nézett rám, és erre ha akartam volna, se tudtam volna nemet mondani, így eldöntöttük, hogy elmegyünk moziba, megnézni valami filmet.
Mindketten felmentünk az emeletere átöltözni, mert nem kívántunk melegítőbe elmenni. Ezek után Zayn fogta a kocsi kulcsokat, és elindultunk, remélve, hogy egy jó napnak nézünk elébe.
A bejáratnál két, nagy darab biztonsági őr ügyelt a rendre. Egyenruhájukon természetesen ott virított a BIZTONSÁGIAK szócska. Szinte mozdulatlanul álltak - ami természetes náluk -, de amikor megláttak minket, pontosabban engem, az egyik férfi közeledni kezdett, hogy szépen eltávolítson, mint 'betolakodót'. Nem tudta, hogy mit keresek én a One Direction mellett. Vagyis azt gondolta, hogy egy visítozó rajongó vagyok. Hát tévedett.
Automatikus léptem hátra párat, és emeltem magam elé a kezemet védekezés képpen.
- Rajongónak semmi keresnivalója nincs itt - na megmondtam, hogy azt hiszi.
Már emelt volna fel, hogy arrébb 'rakjon', de szerencsémre Liam védekezően mellém állt.
- Hé, hé, hé - csitítgatta az őrt. Időközben a másik szekuritis is ideballagott, gondolom észrevette, hogy valami nincs rendben. Én addig próbáltam kiszabadítani magam a fickó karmai közül, és ezért úgy festettem, mint egy ficánkoló, partra vetett hal. - Velünk van a lány, ő lesz a billentyűsünk - Látszott rajtuk, hogy nem nagyon akarják elhinni, de mint egy végszóra elengedték a kezemet, és engedtek szabadon mozogni. Vetettem még egy nyerő pillantást a két férfira, mellyel azt sugalltam, hogy 'én nyertem'. Vigyorogva követtem a fiúkat, mert végtére is egész jó móka volt, hogy ki akartak dobni.
Gyors léptekkel haladtunk végig egy folyosón, ami elég zordnak mutatkozott. Sötét falai teljesen illettek egy arénához, ahogyan a a szürke padló is. Csekély légyszámú lámpáiból, csak néha-néha pislákolt fel az egyik, közben sercegő hangot hallatva. Miközben ezeket a dolgokat állapítottam meg, beértünk egy szobába. Mivel nem vettem észre, hogy a társaság többi tagjai megálltak, sikeresen neki mentem Niallnek.
- Ne haragudj! - hátra tántorodtam. Niall kedves mosollyal nézett rám, amelyből megállapítottam, hogy nem haragszik, és, hogy jót mulat rajtam, a bénázásomon.
A helyiség, amibe megérkeztünk kimondottan nyugalmat árasztott. Két kanapé, fotelek, és egy asztal volt elhelyezve, gondolom itt szoktak pihenni koncert előtt, után. Gyanúm beigazolódott. Lou elmesélte, hogy ez amolyan 'sztár-szoba', amit az ajtón lévő kis kitüntetés is mutat.
Miközben mi kényelmesen elhelyezkedtünk, az ajtón belépett egy általam már jól ismert egyén. Josh Parker. De nem bírom ezt az alakot! Kissé meglepődött mikor meglátott, de ezt hamar átváltotta az ellenszenv. Olyan gúnyosan nézett végig rajtam, hogy azt hittem mentem elsüllyedek. Nagyot sóhajtott, majd gondterhelten Liamre nézett. Gondolom tőle várta az értelmes választ. Hát azt várhatja akár élete végéig!
- Már megint magatokkal cipeltétek? Komolyan legközelebb én fogom őt elvinni valami gyerek vigyázóba, ha ennyire rátok akaszkodik - tárta szét a karját.
- Ha, ha ha - nevettem fel erőltetetten. Mindketten tudjuk, hogy egyikünk sem bírja a másikat. Ezzel nem tudunk mit kezdeni. - Most meg kellene sértődnöm? Egyáltalán nem kéne itt lennem, sőt még szívességet is teszek magának azzal, hogy ide fáradtam, mert ha nem tenném nem lenne a fiúknak turné. Csak is értük teszem. Tudja? - böktem látványosan mellkasba a férfit, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám. Ettől a mozdulattól kissé hátrébb lépett.
- Hogy? - sziszegte összeszorított fogai között, és kínosan nézett az öt csirke fogóra.
Mindegyik megkukult, egyikük sem mert megszólalni, gondolom féltek a következményektől. Végül Zayn volt olyan bátor, hogy szólásra nyitotta száját.
- Kiderült, hogy Lina kitűnően zongorázik, és mind az öten úgy gondoljuk, hogy nagyon jól helytállna a turnén, mint billentyűs - húzta ki magát, majd egy csábos mosolyt villantott felém.
- Jól van, majd megnézzük mit tud a kis csaj! - morogta, majd mérgesen kiviharzott a szobából.
Mivel nekem meg kellene tanulni minél hamarabb a zongora darabokat, hogy tudjam majd a turnén kísérni a fiúkat, Alexel (x), aki segít nekem betanítani a darabokat, elmentünk egy kicsi szobába, ahol nem várt rám más, mint egy gyönyörű, hatalmas, fekete zongora. Nagyon kedves, takaros szoba volt, tele zongoristák képeivel, akik - gondolom - még régebben jártak itt. A szoba stílusa semmiben sem különbözött a többitől, csak nekem még jobban tetszett, természetesen a zongora miatt. Alexal nagyon jól összehaverkodtunk, sokat lehet vele röhögni, akár csak a fiúkkal, akik most éppen a koerográfiát tanulják az egyes dalokhoz.
Már nagyban benne voltunk a gyakorlásban, és már épp kezdett menni a Half a heart című darabjuk, amikor belépett a terembe a híres-neves One Direction, és közölték, hogy indulunk haza, de ne búsuljak, mert holnapután újra jöhetek gyakorolni. Elbúcsúztam Alextől, majd elindultunk ki az arénából, az autóhoz.
Hazaérve, az órára nézve rájöttem, hogy már lassan tíz óra (kicsit elhúzódott a próba), így egy gyors tusolás után, elköszöntem a fiúktól, és felslattyogtam a szobámba, azzal a céllal, hogy aludni fogok.
***
Dalolászva készítettem a tojásrántottát, mikor zajokat hallottam odafentről. Paranoiás lényem egyből arra gondolt, hogy valaki van a házba. Ettől a gondolattól eluralkodott rajtam a pánik, mert mi van, ha tényleg igaz? Gyorsan elhessegettem ezt az elképzelést, és tovább kavargattam a tojást, nehogy odaégjen. Ám ekkor valami óriásit puffant odafent valamelyik szobában. Na ebből elég! Megfogva az egyik serpenyőt, elindultam fölfele. Ez az eszköz tűnt a legmegfelelőbbnek annak érdekében, hogy megvédjem magam az állítólagos betörőtől. Bár még az is lehet, hogy csak egy madár repült be egy nyitva felejtett ablakon. Végül is, miért ne történhetne meg ilyen?
Halkan osontam fel a lépcsőn, és fokról fokra fellépve, egyre jobban elhatalmasodott rajtam a félelem. A hangok Zayn szobájából jöttek, így ezt a helyiséget céloztam meg. A serpenyőt fegyverként magam elé helyezve lopakodtam a szoba ajtaja elé, ami mögül motoszkálást hallottam. Már kész terv született a fejemben arról, hogy miként fogom leütni a rablót. Arra gondoltam, hogy mivel közvetlenül az ajtó előtt állhat, belököm azt, és jól agyon csapom. Na Lina, most, vagy soha! Remegve fújtam ki a levegőt, és még erősebben szorítottam a 'kardomat'.
Hirtelen berúgtam az ajtót, majd megláttam a háttal álló alakot. Azt tudni kell rólam, hogy ami először eszembe jut, azt egyből megvalósítom. Így történt ez most is, szépen hátulról ráugrottam az illetőre, és mind a ketten a földön kötöttünk ki, én rajta a tolvajon.
- Áááá! - üvöltöttem becsukott szemmel, mikor elkapta a kezemet.
- Jesszusom Lina, mégis mit művelsz? - hallottam az ismerős hangot, majd szépen lassan kinyitottam a szemem. Zayn feküdt alattam, és hitetlenkedve, kikerekedett szemekkel nézett rám. Lassan kezdett leesni, hogy mi is történt valójában. Akit én betörőnek hittem, az igazából Zayn volt. És én, meg az a hülye nagy eszem, ráugrottam és halálra ijesztettem szegényt. Komolyan, hogy juthatott ilyen az eszembe? Hitetlenül, de még mindig egy kicsit sokkos állapotban nevettem el magam, saját hülyeségemen.
- Nem akarsz leszállni rólam? - haragosan, mégis édesen nézett rám, mire én zavartan, a hajamat birizgálva tápászkodtam fel, és segítettem neki is felállni.
- N-Ne haragudj, azt hittem betörtek, és meg akarnak ölni - szabadkoztam, mire ő is elröhögte magát, majd hirtelen magához húzott, és szorosan a karjaiba zárt. Annyira meglepődtem, hogy először vissza se ölelte, majd gyorsan észhez tértem, és én is átkaroltam.
- Hallod, de megijesztettél! - súgta a nyakamba, amitől a kirázott a hideg. Nevetve fúrtam a fejemet a nyakába, mert nem tudtam elhinni, hogy ekkora marhaságot csináltam. Miután egy kicsit megnyugodtam (már nem remegtem annyira) elhúzódtam a fiútól, és mosolyogva néztem bele mogyoróbarna szemeibe.
- Nem tudtam hol vagytok, nem találtalak titeket, és úgy gondoltam, hogy elmentetek próbálni, vagy stúdiózni - még mindig olyan közel voltunk egymáshoz, hogy érzetem a leheletét, miközben vette a levegőt. Alig bírtam beszélni, a hangom még így is remegett, miközben már megnyugodtam az előbb történtek után.
- A fiúk csak a boltba mentek, mert teljesen üres a hűtő, de nekem nem volt kedvem, így itt maradtam - adott elég logikus magyarázatot, majd megfordult, megfogta a kezemet, és elkezdett lefelé húzni a nappaliig, ahol mindketten leültünk a kanapéra, ahol egy ideig csendben ültünk, majd hirtelen füst szagot éreztem. Először nem tudtam mire vélni, majd hirtelen eszembe jutott. A tojás! Összenéztünk Zaynnel, majd én gyorsan felpattantam, és rohantam be a konyhába. A tojás ugyanúgy ott volt, ahol hagytam, annyi különbséggel, hogy nem sárga, hanem fekete volt. Hát ma nincs jó napom. Elzártam a gázt, kinyitottam az ablakokat, hogy ez a fullasztó füstszag cserélődjön ki friss levegővel. Kidobtam az égett tojást a kukába, a serpenyőt pedig bedobtam a mosogatógépbe.
Zayn az ajtófélfának dőlve, vigyorogva nézte szerencsétlenkedésemet, de nem jött volna segíteni. Miután mindennel végeztem, fáradtan néztem a srácra.
- Ma nincs jó napom - ismételtem meg az előbbi gondolatomat, majd őt kikerülve rogytam le a kanapéra.
- Nem baj, menjünk el valahova - csillogó szemekkel nézett rám, és erre ha akartam volna, se tudtam volna nemet mondani, így eldöntöttük, hogy elmegyünk moziba, megnézni valami filmet.
Mindketten felmentünk az emeletere átöltözni, mert nem kívántunk melegítőbe elmenni. Ezek után Zayn fogta a kocsi kulcsokat, és elindultunk, remélve, hogy egy jó napnak nézünk elébe.
